Amikor egy nyelvet beszél ember és természet Szekszárdon. Bizonyára veled is előfordult már, hogy egy felhőben arcot véltél felfedezni. Egy leomló vakolat mögött angyalszárny formálódott. Vagy éppen vicces figurát formál a zöldség és gyümölcs.
Napi menő szamóca
Egy kecskeméti olvasónk fotóján egy elégedett szamóca mosolyog. A like mutatása pedig elég bizonyíték arra, hogy a fotó nem évtizedek óta lapult a telefon memóriájában. A mai kor jelelése az élet számos területén visszatekint ránk.
A szeretet hullámhosszán
Szekszárdon készült fotónk pedig a legékesebb bizonyítéka, hogy olykor egyet üzen a természet és az emberiség. S persze ezek mellett akár észrevétlenül tovább is sétálhatunk, de nem rossz dolog beengedni olykor a szavak nélküli útmutatásokat.
De vajon mit keres az agy?
A szakirodalom szerint agyunk úgy van programozva, hogy mindenütt igyekszik arcot keresni. Ez fontos tulajdonság, hiszen a társas reakcióknál, a kommunikációban főszerepet játszik az arc. Agyunknak ezt a programozottságát a kutatók és a művészek is igyekeznek kihasználni.
Az egyik legrégebbi arcillúzió elkészítése az itáliai festő, Giuseppe Arcimboldo nevéhez fűződik.
Egyik csendéletén az olasz zöldséglevest, a minestrone kellékeit festette meg. Ha megfordítjuk a zöldségeket tartalmazó tálat, átváltozik egy kalapos férfi bizarr portréjává.
Az arcfelismerés megértése nagyon fontos, mert vannak hozzá kapcsolódó betegségek. Ilyen az arc prozopagnózia, amely az arcfelismerésre való képtelenséget jelöl, vagy az autizmus, amely nehézséget okozhat a többi ember arcától származó információk leolvasásában, például érzelmi állapotuk meghatározásában – áll a kutatási jegyzésekben.
(Giuseppe Arcimboldo fotó origo.hu)