A kövirózsa a népi gyógyászat egyik legrégebben használt növénye. Ha jól körbenézel, talán az udvarotokban van is. Lehet még nagyszüleid is úgy hívták fülfű vagy mennydörgőfű.
Nevét hiedelem övezi
Egyes feljegyzésekből kiderül a IX. században Nagy Károly utasítására minden háztetőre kövirózsát kellett ültetni, hogy megvédje az ott lakókat a villámlástól és a boszorkányságtól.
A kövirózsa fontos alkotóeleme a kiskertek sziklakertjeinek, valamint egyéb napos sziklákon, tetőcserepeken, falakon megtalálható.
Hatása szerteágazó
A kövirózsa baktérium és vírusölő hatással bír, ezért alkalmazták már nagyanyáink is szájüregi fertőzések, rovar- és csaláncsípések, övsömör, orbánc, vágott sebek, égési sérülések kezelésére. De pozitív hatást tulajdonítanak neki ajakherpesz, futószemölcs leszárítása esetén is. A kövirózsa leve a középfülgyulladással járó fülfájást is enyhíti, fülbe csepegtetve, rövid időn belül érzékelhetjük a javulást. Persze nem megkerülve baj esetén az orvostudományt. A kövirózsa félbevágott levelét tyúkszem eltávolítására is bevethetjük. Éjszakára rögzítsük a tyúkszemre, majd másnap áztassuk ki a lábunkat, és kapargassuk le az elhalt bőrt. Ismételjük meg esténként, ameddig szükséges.
Szaporítása
Óvatosan csúsztassunk egy ültető kanalat a kövirózsa egyik sarja alá, a talajba. Nem kell túlságosan mélyre ásnunk, mert olyan sekélyen gyökerezik, hogy gyakorlatilag kézzel ki lehet húzni a talajból. De ne próbáljuk így kivenni a növényt, mert károsíthatjuk a gyökereket. Ha kinn van a talajból, egy jó éles késsel vágjuk el az indát, hogy elválasszuk a sarjnövényt. A sarjakat egy-két napig tartsuk hűvös, árnyékos helyen, amíg a vágási felületet teljesen be nem borítja a kallusz. Így megakadályozzuk a rothadást. Ezután ültessük növényünket az új helyére.
