Nem haragszik senkire és abban bízik, ő sem bántott meg másokat. Az elmúlt év felemelő pillanatai mellett az elmúlásról is beszélgettünk Sas Erzsébet, újságíróval, aki anyakönyvvezetőként ezrek „igenjében” hitt és adott hitet.
Sasival találkozva – hiszen beceneve fogalom – mindig egy jó érzés keríti hatalmába az ember lányát. Ő ha kérdez, megvárja a választ. Nem siet, van rád ideje. Ma már kevesen vannak így.
A „szeretet nagykövete”
Mondhatjuk rá joggal, hiszen munkássága, emberi értékei megalapozzák e nemes titulust. Ahogy fogalmaz
„barátaimmal visszük a szeretetet. Mert szüksége van rá az embereknek, miközben általuk mi is feltöltődünk.”
Ha kell verset olvasnak, dallamokkal hirdetik az elfogadást, az advent fontosságát, a megbékélést. De könyveiről beszélget író-olvasó találkozókon. Nem szégyelli könnyeit, beszél a fájdalmakról, arról, hogy az élet rendje az is, amikor lányával ma már csak ketten énekelnek a fa alatt karácsonyi szólamokat.
.jpg)
Rendszeresen adnak ünnepi műsort a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház pszichiátriai betegeinek, mint fogalmazott, nagy szeretettel és hálával várják őket.
„De ha azt kérdezik, miért fontos ez, talán azért is, mert mi sokkal többet kapunk, mint adunk.”
Nem szabad gyűlöletben élni!
Azt vallja, el kell engedni a haragot és tudni kell megbocsátani, mert ezzel saját magunk lelki egészségét tudjuk megőrizni. Ez pedig nagyon fontos ebben a felgyorsult,olykor valóban embertelen világban.
Sas Erzsébet számos könyvvel, interjúval, élményírással szerzett örömet olvasóinak.
S mint közülük egy,kívánok jó egészséget és még sok szeretetet hintő betűvetést!
(fotó: Sas Erzsébet Facebook oldala)
