Ezt vallja magáról Major Zoltán, aki Győrből indulva, de szekszárdi élményeiről faggattunk. Merthogy van közös nevező a két település között. Ez pedig a túrázás szeretete.
Major Zoltán rendőrként éli mindennapjait, de nem titkolt szerelme a Kéktúra. A közelmúltban nyomott pecsétet a szekszárdi vasútállomás falán. Rockenbauer Pál tisztelője, ha eheti, bakancsot húz.
„Nagyon szép a szekszárdi táj, a dombok. Szálka is gyönyörű, nagyon sok jó emberrel találkoztam utam során”
– fogalmazott, hangjából pedig érződik a lelkesedés, mely viszi az úton.
Beleolvasva posztjaiba pedig hamar rájöhetünk, hogy a túrázás szeretetének átadásán túl, a pozitív, tudatos gondolkodás fontosságát is népszerűsíteni szeretné.
„Túráim alkalmából – mint most is – rendszeresen gyakorlom a tudatos figyelmet. Szimplán csak nézek valamit, megállok, hallgatom az erdő hangját. Ilyenkor a jelenben vagyok, a fókusz azon van, amire figyelek, így nem tud elvinni a csapongó gondolkodás. Megfigyeltem magamon, hogy a jelenben soha nem tapasztalok problémát, viszont amikor elkalandozok, időnként előfordul, hogy rosszabb érzések is bevillanak, ugyanis amikor elkalandozunk, fut az automata tudatalatti program.”
Újra láttatja a szépet
S mi, akik a mindennapi rohanás mellett sajnos, de néha elmegyünk a szép mellett érdemes újra felfedezni ékszervárosunk gyönyörűségeit.
„Utam a Geresdi-, majd a Szekszárdi-dombságon, tölgyerdőkön, hangulatos völgyeken, dombhátakon, réteken, löszutakon, egykori sváb falukon, Apátvarasdon, Mórágyon, Szálkán, Grábocon, majd a szekszárdi szőlőbirtokokon át vezetett. A cél előtt az utolsó 3 km-en megismerhettem Szekszárd szép kis városát is.
Nagy élményt okozott a Sötét-völgyben a dámszarvasok csatája, melyet sikerült megörökítenem, a bővízű Haramia-forrás környéke pedig egy csodálatos pihenőhelyként marad meg emlékezetemben.”
Kívánunk még sok lépést ezen a gyönyörű tájon!
