Simon Róbert a helyén van. Így fogalmazott, amikor életmódjáról beszélgettünk. Párjával néhány éve úgy határoztak, ha már adott a terület, élnek a lehetőséggel.
„Megálmodtunk egy családi mini gazdaságot. Növényekkel, állatokkal.”
A pár nem csak megtervezte és álmodozott róla. Szó szerint meg is valósította. Persze lépésről, lépésre. Tapasztalások útján vagy éppen előadásokból erőt merítve.
„Kacsa, liba, tyúk, kutya, van minden. Ez valóban olyan mint a mese!”
Róbert azt mondja figyelni kell a természetet, és pontosan követni kell „mit akar”. Ez egy körforgás, amibe nem szabad beleavatkozni. Az állatok tudják melyik évszak, milyen növényekkel táplálja őket. Fontos hagyni a hasznos állatok ténykedését.
„Valóban a kertész a legnagyobb ellensége egy területnek. De a leghasznosabb például a giliszta. Hihetetlen mennyire megkönnyíti az életünket.”
Más elűzi, én szeretem
Simon Róberten látszik, milyen élvezettel osztja meg velünk tapasztalatait, mert ő valóban váltott. Kiszakadt a notórius pörgésből, és olykor megáll csodálni a világot. Ez pedig hosszútávon kifizetődő.
Párja rendkívüli ízeket alkot a konyhában, a gasztronómia életük szeretett része. Mint fogalmazott, bár kívülről úgy látszik borzasztó sok a fizikai munka, a kapálás, gazolás, kertrendezés. De ennek éppen az ellenkezője igaz.
Rendkívül kevés a teendő, hiszen az állatok pontosan annyira tartják rendben a területet, amennyire szükséges.
„Ha valaki bejön hozzánk, talán úgy látja rendezetlen a birtok és valóban, nálunk a fű nem másfél centire nyírt és a virág sem úgy hajlik, ahogy a kertész szeretné. Viszont nálunk van „természetes természet” és boldog állatok.”
Kell ennél több?
