Amikor az éghajlatváltozásról beszélünk, legtöbbször a levegő hőmérséklete kerül szóba. Pedig a Föld „rejtett hőelnyelője” valójában az óceán:
az üvegházhatású gázok által megtermelt többlethő mintegy 90%-át a tengerek nyelik el.
De honnan tudják ezt a tudósok? És honnan tudjuk, hogy az óceánok valóban melegszenek?
Hogyan mérik az óceán hőmérsékletét?
Az óceán hatalmas, mély és nehezen megközelíthető – így a mérése sem egyszerű. Alapvetően két lehetőség van:
- műholdakat küldenek az űrbe,
- vagy műszereket juttatnak a tengerbe (ritka esetben még tengeri állatokra is rögzítenek érzékelőket).
A műholdak már évtizedek óta figyelik a tengerfelszín hőmérsékletét, ami nagyon hasznos, de van egy nagy hátránya: csak a víz legfelső rétegéről ad információt.
„Ahhoz, hogy megértsük, mi történik valójában az óceánban, a mélybe kell mennünk” – mondja Dr. Will Howard klímakutató.
Kutatóhajók és „lemerülő műszerek”
Ebben kulcsszerepet játszanak a kutatóhajók. Ezek speciális eszközöket, úgynevezett CTD rozetta műszereket engednek le akár több ezer méter mélyre.
Ahogy az eszköz süllyed:
- méri a víz hőmérsékletét,
- sótartalmát,
- nyomását,
- és más fontos tulajdonságait.
Amikor visszahúzzák, különböző mélységekből származó vízmintákat is hoz magával – olyan vizet, amely akár 6000 méterrel a felszín alatt volt pár órával korábban.
„Ez fizikailag is kemény munka, gyakran hatalmas hullámzásban történik” – meséli Dr. Elizabeth Shadwick óceánkutató.
A mintákat később laboratóriumokban elemzik, például oxigénszintet, kémiai összetételt vagy akár DNS-nyomokat vizsgálva.
Az Argo-úszók: az óceán csendes megfigyelői
Az igazi áttörést azonban az úgynevezett Argo-úszók hozták el. Ezek önálló, lebegő mérőeszközök, amelyek:
- akár több kilométer mélyre lemerülnek,
- majd visszatérnek a felszínre,
- és adatokat küldenek műholdon keresztül.
Ma már több mint 4000 Argo-úszó dolgozik a világ óceánjaiban, és az adataik nyilvánosan elérhetők. Ausztrália például a teljes rendszer közel 8%-át működteti.
Ezek az adatok nemcsak a klímakutatásban fontosak, hanem az időjárás-előrejelzésekben is kulcsszerepet játszanak.
Argo 2025 óceáni felmelegedési térkép. Forrás: OceanOPS, 2025. december, https://www.ocean-ops.org
Mi a helyzet a múlt óceánjaival?
Az 1960–70-es évek előtt sokkal kevesebb mérési adat állt rendelkezésre. De a tudósok itt sem maradtak válasz nélkül.
Az óceán „emlékezik”:
- korallok növekedési gyűrűiben,
- tengeri üledékek kémiai összetételében
olyan nyomok maradnak, amelyekből következtetni lehet a múltbeli hőmérsékletekre.
Ezeket nevezzük paleoklimatikus adatoknak – nem közvetlen mérések, de megbízható képet adnak arról, milyen volt az óceán akár évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt.
Biztos, hogy melegszenek az óceánok?
A rövid válasz: igen.
A hosszabb válasz:
- a történelmi adatokra támaszkodva,
- és az elmúlt 50 év több millió mérési pontja
egyaránt azt mutatja, hogy az óceánok melegszenek – bár nem mindenhol egyformán.
Egyes területek gyorsabban melegednek, máshol akár átmeneti lehűlés is előfordulhat, mert az óceánok szállítják és elosztják a hőt.
Az egyik leggyorsabban melegedő térség a Déli-óceán, ahol a felszíni vizek lesüllyednek a mélybe. Ezek a melegebb víztömegek akár évszázadokra is ott maradhatnak.
Mit jelent ez a jövőre nézve?
Ez az egyik legfontosabb tanulság:
– az óceán lassan melegszik – de még lassabban hűl ki.
Még ha ma drasztikusan csökkentenénk is a kibocsátásokat, a már elnyelt hő hosszú időre az óceánban marad.
„Az emberiség jelenleg egy hatalmas kísérletet végez az éghajlati rendszerrel” – fogalmaz Howard.
Az óceánok eddig tompították a felmelegedés hatásait. De ennek ára van – és egyre világosabban látjuk, milyen következményekkel jár.
Forrás: Connect SCI
Borító: Pixabay
