A Szekszárdi Művészettörténeti Szabadegyetemen, a Mozgalmas Művészettörténet.

Művészetek Háza, 2025. február 06. 17:30
Előadó: Dr. Aknai Tamás művészettörténész

A belépés díjtalan.

Kassák Lajos mondta Derkovits Gyulára emlékezve: „Mint művész, a legfanatikusabbak és legigényesebbek közé tartozott, mint ember azonban nem tudta levetni a proletársors örökségét, pszichikai gátlásai megakadályozták az anyagi érvényesülésben és társasági sikerekben. Milyen kegyetlen átok rajtunk ez az örökség!“

A szombathelyi iparoscsaládból származott munkanélküli asztalos és világháborús rokkant, illegális kommunista és a munkásosztály frontharcos élő lelkiismerete volt Derkovits. Nagy hatású, impulzív erejű képeivel új formai és technikai megoldásokra törekedett ugyan, de minden kísérletezését alárendelte a városi lét peremén élők sorsának a maga drámaiságában való, nem ritkán naturális bemutatására. A proletársors öröksége, munkásportréinak meghökkentő hatása és nem utolsó sorban a Dózsa-sorozat szuggesztivitása, sajátos osztálypátoszt adott ennek a tragikus életműnek.

A festő kora társadalmának áldozataként és egyben ítélőbírójaként a Halárus (1930) és a Nemzedékek című (1932) festmény tükörképében van jelen.

Utolsó alkotói periódusát kifejezetten a proletárvilág ábrázolásának szentelte, de úgy, hogy az általános emberi tartalommal telítődött. A realizmust az absztrakcióval ötvöző kompozíciók eszmeiségét monumentális formanyelven, maradéktalanul közvetítik. Az újpesti Duna-part rakpartjának, hajókikötőjének mozgalmas életét figyelve a Hídépítők (1932), a Csónakosok (1933), a Hajókovács (1934) és a Dunai homokszállítók (1934) című művein az önfeledt kedvvel végzett értelmes munka, a természeti elemekkel, a hullámok játékával vívott heroikus küzdelem a céltudatosságot, a küzdeni tudást, a dolgozó ember magabiztos nyugalmát hirdetik. Érdemes lesz felidézni Derkovits életművének történelmi sorsát is.