Kamaszként Pécsre mentünk. Hogy nekünk is legyen lakatunk. A Tolna, Somogy, Baranya régiót nézve szinte kizárólag oda mentek a szerelmesek zálogul egy lakattal a kezükben. Persze nem volt mindenkinek párja.
De lakatnak kellett lenni.
A pécsi volt a legismertebb, de Szekszárdnak is van
Pécsre közel s távolról is jöttek fiatalok. Kezükben a zárható érzelem. Volt aki igényesen vésetett, más csak karcolt. Volt rózsaszín és klasszikus. Ahogy a szekszárdi lakatfalnál is látszik.
A Béla tér felé haladva az egyik legszebb része a belvárosnak. A Vármegyeháza oldalán andalogva.
Itt is van virágos, karcolt vagy éppen írott, mint a húsvéti tojás. Közülük sokat más átszínezett a történelem és abban is biztos vagyok, hogy soknak már helye sincs az érzelmek korlátján. Vagyis mégis… a múlt záloga.
Több településen ma már egyfajta marketingfogás a lakatfal állítása. Olyannyira népszerű, hogy nem áldozzák fel a már régóta meglévő kerítéseket. Építtetnek kifejezetten stabil lakatfalakat. Ezek pedig míg az idő idő, magukon hordják a szerelem súlyát…
