Mindig szerettem beszélni, ez eldöntötte a sorsomat. A rádiózás iránti szerelem 1997-től ered. Ekkor kerültem be először egy rádió mikrofonja mögé és valahogy itt ragadtam. Pedig az eredeti tervek még akkor tinédzserként másképp néztek ki: gondoltam programozó leszek vagy űrhajós. Igaz az utóbbi kapcsán akkor még nem gondoltam, hogy kizáró tényező lehet a repüléstől való rettegés. Egy rádió stúdiója pedig nem is véletlen, hogy csábítóan hatott. Hiszen olyan volt, mint egy űrhajó a sok berendezéssel, illetve a világító gombokkal felszerelt keverőpulttal. Ezek összessége, meg az, hogy mindig szerettem beszélni, eldöntötte a sorsomat.
Cikkünk frissítése óta eltelt 4 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
NEKED AJÁNLJUK
„Lássunk együtt!”
Folytatódik a projekt a Wosinsky Mór Múzeumban. A közösségi szolgálatos gimnázisták számára Néző Katalin fogyatékosságügyi tanácsadó és Markó János Tibor tapasztalati szakértő mutatta be...