Ezt vallja Hacsa Mónika, akinek a neve nem ismeretlen táncos berkekben (Iberican). A kicsiknél koordinációs segítséget jelenthet, a felnőtteknél pedig egyfajta lélekápoló.
„Folyamatosan képzem magam. Ez azért nagyon fontos, mert a tánc sokkal több, mint mozgásforma.”
Hacsa Mónika szerint a tánc egyfajta kardioedzés, például ötven felett már másra is oda kell figyelni, de kétségkívül elmondható, hogy nincs határ a táncban.
„Most a nyugdíjasok között is szeretnék „táncolni”, például kerekesszékesekkel. Nagyon fontos, hiszen el sem hisszük mennyi mindent felszabadít a tánc.”
Mónika szerint a szülők nagyon sokszor nem veszik észre, hogy a gyerkőcnél probléma van, pedig vannak jelek.