A november 5-én jelentkező aurora borealisról sokan lemaradtunk és már csak a hírekben sirathattuk, hogy egy ekkora lehetőséget szalasztottunk el. Igen ám, de minek köszönhettük és mikor jöhet újra?
Izland, Norvégia, Finnország, Svédország, Kanada — vidékek, ahol szinte mindennapos a sarki fény észlelése, mivel a Föld mágneses mezejének alakja és elhelyezkedése miatt ez a sarkköri területeken a sűrűbb. Görögország, Olaszország, Magyarország… mi ezt nem mondhatjuk el, bár az elmúlt időkben azért kijutott pár szépséges légköri jelenség.
Egy erőteljes, úgynevezett CME (coronal mass ejection) okozta mindezt, ami a mágneses mező és az ezt kísérő plazmatömeg kilökődése a Nap koronájából a helioszférába. De mi is pontosan a Napkorona? Ez a Nap saját légkörének forró ionizált gázból álló legkülsőbb rétege, ami nagyon ritkás „szövetű”, ellenben sokkal kiterjedtebb, mint maga az égitest, hiszen több millió kilométer távolságig kimutatható. Fénye nagyon halovány, de külső határa nincsen és a Földről kizárólag napfogyatkozás esetén lehet látni.
Van még esély rá, hogy újra lássunk sarki fényt az ország fölött? Erre a csillagászok is azt mondják, kevés az esély, de ebben az évben már majdnem tíz alkalommal tapasztalták meg a szerencsések élesben vagy csak egy webkamerán keresztül, hogy milyen látványos is ez az égi tünemény. A novemberi előtt szeptemberben volt rá példa és az is igen közeli dátum, a Nap tényleg teljes aktivitását mutatja, így bármi megtörténhet még. Amikor az aurora eléri a középső szélességi köröket, az biztosíték rá, hogy a Nap felől érkező légköri energia nagyon nagy. Viszont ezt sajnos nem igazán lehet előre megjósolni.
Hrom dolognak kell együttállnia, hogy a mi szélességi körünkön is látszódjon az éteri „fényjáték”: az említett CME-nek, vagyis plazmatömeg kilökődésének, ennek pedig pontosan a Föld felé kell mutatnia, mi több, a plazma legsűrűbb részének pont a bolygónkat kell érnie. Vannak persze űrmeterológiai oldalak (pl: SpaceWeatherLive, EESA) és aurora-észlelős Appok is, ahol írják és jelölik a napszél sűrűségétől kezdve a CME kilökődés mértékén át. Ezeken az oldalakon vannak arányos irányszámok is, hogy egyes területeken mennyi az esély az észlelésre, de ez is lehet téves, alulbecsült, mint a mostani esetben is.
Általánosságban elmondható, hogy az űrmeterológiai oldalakon az úgynevezett Kp-index (geomágneses aktivitás) egy területen 7-es vagy még e fölé megy, várható lehet az aurora borealis. Ilyenkor érdemes északabbra, hegyvidékre menni, az északi horizont felé keresni a csodás látványt. 18:00 órától hajnalig… bármikor megjelenhet, nincs rá recept. Eleve még 7-es Kp fölött sem mindig! És talán épp ezért is annyira fantasztikus ez az egész a kíváncsi ember számára, mert lényegében megjósolhatatlan!
