Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Cziráki Viktor már gyerekkorától gyűjtötte Regölyben, a Strupka-Magyar házaspár Kölcsey utca 34. szám alatti házának udvarán álló halom ólakkal, pincével bolygatott rétegeiből kipergő szkíta kori régészeti leleteket. A feltárás megkezdésekor gyűjteményét a szekszárdi múzeumnak ajándékozta. Az általa talált, szarvasagancsból faragott kis csizma alakú tárgytöredéknek a halom rétegeinek bontása során előkerült a szárrészből hiányzó darabja is. Ez lett a hónap műtárgya a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban. 

A csizmafaragvány orra hegyes, felfelé kunkorodó, amit a lábfej középvonaláról V alakban lefutó vésett díszítés is kiemel. A szár rész alsó felén V alakú vonaldíszek, felette párhuzamos vonalak, illetve hálóminta van, a szár teteje átfúrt. A lelet három darabból ragasztott, a Kr. e. 7. század második felére keltezhető.

A regölyi pannon tumulus feltárása során további szarvasagancsból készített votív csizmafaragvány is előkerült, melyen szintén jól megfigyelhető az egykori viselet: mindkét esetben olyan ballábas faragvány került elő, amelyen puha bőrből varrt, felkunkorodó orrú csizma látható. Ezek ábrázolása jól ismert az észak-pontuszi térség szkíta kori ezüstedényeiről, de Kis-Ázsia domborműveiről is. Azonban a regölyi leletek egyik fő jellegzetessége az, hogy bár többségükben egyértelműen keleti eredetűek és szkíta koriak, nem köthetők közvetlenül a szkíta kultúrkörhöz. Az a népesség, amely a regölyi votív csizmafaragványokat, az ahhoz hasonló technikával készített tárgyakat magával hozta a Dél-Dunántúlra, történeti forrásokkal is alátámaszthatóan, hozzánk közvetlenül az ókori Keletről érkezett, s szokásait megőrizve, itt is perzsa módra öltözködött.

 

Kép: Retkes Tamás