Érdekes dolog a születésnap. Egy számsor, néhány ponttal elválasztva. Még azt sem mondhatjuk, hogy egyedi, hiszen a világ számos táján tucatnyian születnek ugyanabban az időben, sőt van aki másodpercre pontosan egy időben bukkan elő, vagyis tágra nyílt szemekkel pillog az első napsugarakkal szemben. Mégis oly különleges, hiszen ezzel együtt elindul a „bohózat” amit nemes egyszerűséggel életnek hívunk. Így vagyunk ezzel mind, próbáljuk feltölteni az első és utolsó számsor közötti létünket szó szerint földi jóval. S számomra ugyanilyen különleges egy város, népcsoport, történelmi bármi születése.
Hát köszöntelek szeretett Szekszárdom.
Változatlan imádattal sétálok az utca kellős közepén a Garay tértől távolodva a Béla tér felé, imádom a Kadarka utca látképét, álmodozásra hív a Parásztai völgy hangulata és belém ivódik minden naplemente a „hegytetőn”. Nem akarom nem látni a sokszor csodált gesztenyefa sorokat és számomra mindig kellemes emlék marad a „Beda Laci Platánsor” a város szívében. Félelmetesen gyönyörű a szőlőfürt mi fölém magasodik a Kilátónál és megejtően csodás a Wosinsky Mór Megyei Múzeum sárgája, mely a reggeli napfényben utánozhatatlan színnel simogat. Szóval úgy vagy szép, ahogy vagy. Nekem. Mert ezt akarom látni. S ezt szeretem érezni.
