Minden miértre, van egy mert, csak azt a mertet meg kell találni – tartja a mondás. Akkor nézzük, mit tudhatunk erről a nem mindennapi jelenségről.

Lenyűgöző látvány, az egyszer biztos

Az interneten ontják a fotókat és a videókat erről a különleges válaszvonalról. Szabad szemmel látható, amire első körben nincs is magyarázat. De nézzük a második kört. Már 1953-ban készült egy tanulmány, mely a két óceánt – illetve azok legfelső, egy kilométeres szakaszát – összehasonlító vizsgálat alá vetette. 


A kutatás szerint a Csendes-óceán felszíne 40 cm-rel magasabban helyezkedik el az Atlanti-óceánnál, valamint az Atlanti-óceán sósabb, és ezért sűrűbb is. A két óceán legmelegebb, leghidegebb, legsűrűbb és legsósabb részei az Atlanti-óceánban találhatóak, míg a legkevésbé sűrű és a legkevésbé sós részek a Csendes-óceánon.

Óceánok határán, hajótörések helyszínén

A Horn-fok szigetnél található a két óceán határa, amely a chilei Tűzföld, és így az amerikai kontinens legdélebbi pontja. A találkozási pont a Drake-átjáró. S mivel  vizekről van szó, természetes, hogy nem mondhatjuk: abszolút nincs keveredés. 

Azonban az eltérő sűrűség, hőmérséklet, valamint az áramlatok nem egyenletes vagy békés folyamatot idéznek elő. Ez az agresszív különbség teszi oly veszélyessé és rendkívül nehezen járhatóvá ezeket a vizeket. Ennek köszönhető az is, hogy a Horn-fok körül rengeteg hajótörés történt.

A káprázatos jelenséget az idézi elő, hogy az alaszkai gleccserekből és folyókból származó, nehéz üledékkel, vassal terhelt víztömeg találkozik a rendkívül magas sótartalmú, mélykék színű óceánnal. A különböző sűrűségű és eltérő színű vizek egymásnak ütköznek, és éles határvonal keletkezik közöttük, míg fokozatosan el nem keverednek. 

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a földkerekség egyik legkülönlegesebb természeti jelensége.