Egy új technológia alapjaiban változtathatja meg azt, hogyan jutnak energiához a műholdak. A Star Catcher Industries olyan rendszert tesztel, amelynél az egyik űreszköz egy fénynyalábbal adhat át energiát egy másik, külön repülő űrhajónak – vezetékek és fizikai kapcsolat nélkül.
A Star Catcher Industries a Protostar nevű prototípusával készül egy különleges orbitális kísérletre. A tervek szerint a demonstráció során két egymástól függetlenül repülő űreszköz között próbálnak meg optikai energiát továbbítani.
A Protostar indítását 2026 októberére tervezik a kaliforniai Vandenberg Űrbázisról, a SpaceX Transporter-18 küldetésének részeként.
Ha a kísérlet sikeres lesz, fontos lépést jelenthet egy olyan jövő felé, amelyben a műholdak nem kizárólag saját napelemeikből fedezik energiaigényüket.
Hogyan működhet a vezeték nélküli energiaátadás az űrben?
A rendszer alapötlete viszonylag egyszerű.
Az egyik űreszköz összegyűjti a napenergiát, majd ezt egy irányított fénynyalábbá alakítva egy másik űrhajó felé továbbítja.
A fogadó oldalon napelemek alakítják vissza a fényt elektromos energiává.
A két űreszköznek közben fizikailag nem kell összekapcsolódnia.
A Protostar feladata ezért nem pusztán az energia továbbítása. Az űreszköznek képesnek kell lennie arra is, hogy megtalálja a másik műholdat, követni tudja annak mozgását, majd pontosan ráirányítsa az energiasugarat.
Ez már jóval összetettebb feladat, mint egy egyszerű lézersugár elindítása.
Egy CubeSat lesz a célpont
A teszt során a Star Catcher egy CubeSat típusú kis műholdat használna fogadóegységként.
A CubeSat kereskedelmi forgalomban kapható napelemeket visz magával. A Protostar ezekre irányítja majd az energiát, a mérnökök pedig azt vizsgálják, hogy mennyi elektromos energia keletkezik a fogadó oldalon.
Ez azért fontos, mert a földi laboratóriumi tesztelés nem tud minden olyan körülményt pontosan lemásolni, amely az űrben jelentkezik.
Pályán ugyanis mindkét űreszköz folyamatosan mozog.
Az adó és a vevő közötti kapcsolat fenntartása ezért komoly pontosságot igényel. A rendszernek folyamatosan követnie kell a célpontot, miközben a megfelelő irányba kell továbbítania az energiát.
Most derül ki, hogyan működik valódi körülmények között
A Star Catcher szerint a küldetés egyik legfontosabb eredménye éppen az lesz, hogy olyan működési adatokat gyűjthetnek, amelyeket a Földön nem lehet teljesen reprodukálni.
A vállalat technológiai igazgatója, Michael Snyder szerint ezek az adatok meghatározóak lehetnek a későbbi orbitális energiahálózat fejlesztésében.
A Protostar tehát nem egy kész kereskedelmi rendszer, hanem egy olyan prototípus, amelynek feladata megmutatni, hogy a különböző technológiák együtt is működnek-e az űrben.
Nem ez volt az első teszt
A Star Catcher már korábban is végzett olyan kísérleteket, amelyek a mostani küldetéshez szükséges technológiákat készítették elő.
A vállalat 2025 végén fejezte be a Sextant Alpha küldetést, amelynek során az űrhajók felismeréséhez és követéséhez szükséges szoftvereket demonstrálták pályán.
A korábbi eredményeket a Protostar fejlesztésénél is felhasználták.
A mostani prototípus ezért már több technológiát egyesít egyetlen rendszerben: energiát gyűjt, másik űreszközt keres és követ, majd vezeték nélkül továbbítja felé az energiát.
Miért lenne erre szükség?
A műholdak és más űreszközök egyre több energiát igényelnek.
A hagyományos megoldás az, hogy minden műhold saját napelemekkel és energiatároló rendszerrel rendelkezik. Ez azonban bizonyos küldetéseknél korlátozhatja a lehetőségeket.
Egy vezeték nélküli energiaellátó rendszer esetében viszont elképzelhető lenne, hogy egy energiaforrással rendelkező űreszköz más műholdakat is ellásson energiával.
Így egy műholdnak nem feltétlenül kellene kizárólag a saját energiatermelésére támaszkodnia.
A Star Catcher szerint ennek többféle alkalmazási területe lehet, például a nemzetbiztonsági küldetések, az orbitális számítástechnika vagy a Föld megfigyelése.
Már vannak lehetséges ügyfelek is
A vállalat nem kizárólag kísérleti projektként tekint a technológiára.
A Star Catcher közlése szerint eddig 10 energiavásárlási megállapodást jelentett be különböző űripari vállalatokkal. A felsorolt partnerek között szerepel a Starcloud, a Loft Orbital, az Astro Digital és az Aethero.
Emellett több mint 40 szándéknyilatkozatot is kapott olyan potenciális ügyfelektől, amelyek érdeklődnek a technológia iránt.
A fejlesztést egy 88 millió dolláros kockázati tőkebevonás és egy 60 millió dolláros amerikai űrhaderő STRATFI-támogatás is segíti.
Már készül a nagyobb változat
A Protostar még elsősorban technológiai demonstráció.
A vállalat azonban már dolgozik egy nagyobb űreszközön is, amelyet már nem csupán tesztelésre, hanem operatív energiaellátásra szánnak.
Ehhez azonban előbb bizonyítani kell, hogy az alapötlet valóban működik.
Ebben kulcsszerepe lehet a következő küldetésnek.
Októberben jöhet a nagy próba
A tervek szerint a Protostar 2026 októberében, a SpaceX Transporter-18 küldetésével indulhat útnak.
A kísérlet egyik legfontosabb kérdése egyszerűen megfogalmazható:
képes-e két, egymástól függetlenül repülő űreszköz úgy energiát cserélni, hogy közben fizikailag nem kapcsolódnak egymáshoz?
Ha a Protostar mérhető mennyiségű energiát tud átadni a CubeSatnak, az fontos gyakorlati bizonyítékot jelentene a technológia működőképességére.
Ezzel egy lépéssel közelebb kerülhetünk ahhoz az elképzeléshez, hogy a Föld körül egyszer egyfajta vezeték nélküli orbitális energiahálózat működjön.
A műholdak így nemcsak adatokat továbbíthatnának egymásnak, hanem akár energiát is.
Forrás: Interesting Engineering
Borító:
