Olyan 24 ezer éves, fagyott araszoló kerekesférgeket (Bdelloidea rotifera) találtak orosz kutatók a szibériai permafrosztban, amelyek kiolvasztás után képesek szaporodni.
A biológusok szerint a mikroszkopikus méretű, féregszerű lények evolúciós különlegességek, mivel párosodás nélkül boldogultak és szaporodtak évmilliókon át. Most kimutatták, hogy legalább 24 ezer éven át őrződtek meg a szibériai permafrosztban, vagyis az állandóan fagyott talajban, és képesek a reprodukcióra.
Ezek a többsejtű gerinctelenek kizárólag nőstények. Ismert, hogy ellenállóak a sugárzással és a meglehetősen barátságtalan környezettel – szárazsággal, éhezéssel és alacsony oxigénszinttel – szemben. Legalább 35 millió éve léteznek és ma is megtalálhatóak édesvízi tavakban, kisebb állóvizekben, folyókban és nedves szárazföldi élőhelyeken, például mohában, zuzmóban, fakéregben és a talajban.
Az araszoló kerekesférgek szájat és végbélnyílást is magába foglaló, teljes emésztőrendszerrel rendelkeznek és azáltal képesek túlélni a kegyetlen környezetet, hogy beszüntetnek minden tevekénységet és szinte teljesen leállítják az anyagcseréjüket. Ez a jelenség a kriptobiózis.
Egy oroszországi Talajtani Intézet kriológiai laboratóriumának munkatársa és kollégái radiokarbonos kormeghatározással állapították meg, hogy az északi-sarkvidéki területről vett mintákban lévő kerekesférgek mintegy 24 ezer évesek. Ezek az organizmusok ma már kihalt lények, például a gyapjas rinocérosz lába alatt élhettek.
Miután laboratóriumi körülmények között kiolvasztották őket, a kerekesférgek képesek voltak a reprodukcióra. A szakértők egyelőre nem ismerik a biológiai mechanizmust, amely lehetővé teszi ezen apró lények számára, hogy túléljenek a jégben ilyen hosszú időt.
Fontos, hogy tovább tanulmányozzák őket, miként alkalmazkodtak a kerekesférgek a fagyás hatásaihoz, és felfedezzék a különbséget a most élő fajok és kihalt elődeik között.
