1978. január 6-án az USA-ból hazatért a Szent Korona. A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket a második világháború idején több évszázados hagyományoknak megfelelően két országos koronaőr (Perényi Zsigmond és Radvánszky Albert bárók), valamint a Koronaőrség védte.
A múlt egy kis szelete
„A háború idején a Koronát rövidebb időre többször elrejtették, tartós biztonságba helyezésével a kormány és a koronaőrök azonban csak 1944 őszén kezdtek foglalkozni”
– idézi a Magyarságkutató Intézet Dr. Teiszler Éva tudományos munkatárs.
„Fontolgatták a gróf Esterházy Móric csákvári kastélyában, a Magyar Nemzeti Bank veszprémi sziklatrezorjában, vagy a Pannonhalmi Apátságban történő elhelyezést, és azt is, hogy elássák valahol a Budai Várban. Végül az utóbbi mellett döntöttek.”
Jött a katonai ételhordó láda
Lakatos Géza miniszterelnök, a koronaőrök és a Koronaőrség parancsnoka 1944 október elején úgy határoztak, hogy a Koronát a Koronaőrség épületének szenespincéjében rejtik el, ahol egy vízhatlan katonai ételhordó ládába helyezve el is ásták.
A Koronaőrség nagy része azonban továbbra is úgy tudta, hogy a Korona a többi jelvénnyel együtt a ládában van, ezért a német puccs idején, október 15-én csak ezt csempészték ki a Várból és vitték Veszprémbe.
A magyar restitúciós bizottság vezetője, Hahn Sándor a koronázási ékszereket 1946-ban azonosította Münchenben, és indítványozta hazaszállításukat. A Nagy Ferenc vezette koalíciós kormány azonban a hadi és politikai helyzet tisztázódásáig kérte ennek elhalasztását, megoldásként Mindszenty József bíboros javaslatára felmerült a klenódiumok vatikáni elhelyezése is.
Végül a Fordot elnöki székében váltó Jimmy Carter (1977–1981) 1977. szeptember 13-án aláírt elnöki utasításában kinyilvánította, hogy az USA jelezni fogja Magyarország számára, hogy hajlandó a koronázási ékszereket átadni. Ennek megfelelően 1977 októberében megkezdődtek a tárgyalások Philip M. Kaiser budapesti amerikai nagykövet és Nagy János magyar külügyminiszter-helyettes között. Nem sokkal később, 1977 decemberében Kovács Éva palástszakértő és Szvetnik Joachim ötvös-restaurátor Fort Knoxba utazott, hogy a koronázási ékszereket megvizsgálja és állapotukat felmérje. Ekkor készültek az első színes fotók a regáliákról, amelyeket magyar szakértők lényegében ekkor vehettek először alaposabb vizsgálat alá.
A koronázási jelvényeket 1978. január 4-én indították útnak Fort Knoxból, s a következő napon, január 5-én éjjel érkeztek magyar földre a második számú elnöki különgép, az Air Force Two fedélzetén.
A palástot egy korábban őrzése céljából méretre készíttetett, légmentesen záró fémtartóban szállították haza, míg az ékszereket külön becsomagolva az 1939 óta használt ládában. Ekkor kaptuk vissza a régi koronaládához tartozó, a felnyitások, inspekciók történtét dokumentáló iratokat is.
Az ékszereket a repülőtérről a Parlamentbe szállították, ahol másnapig egy magyar és egy amerikai diplomata állt jelképesen őrséget mellettük, a helyszínt pedig a Kormányőrség biztosította.
