A napsütéssel lekerülnek a polcomról a könnyedebb olvasmányok, mert ilyenkor már jobban csúszik a limonádé. Christina Lauren Nem mézes hetek című regényében nincs semmi világrengető. Nem akarja megmondani, hogyan éljem az életem, nincsenek benne életvezetési tanácsok, ellenben pont azt kaptam tőle, amit a vidám és színpompás borító ígért: sok-sok nevetést és derűs pillanatokat. És itt álljunk is meg egy szóra, mert az írói álnév alatt nem egy, hanem két hölgyet tisztelhetünk. Christina Hobbs és Lauren Billings közösen írták ezt a történetet.
Olive és Ami ikrek, akik nem mindennapi családi és baráti háttérrel rendelkeznek. Már az első fejezetben egy hatalmas és hangos mexikói-amerikai család kellős közepébe csöppenünk, ahol mindenkinek van véleménye és azt nem is rejti véka alá. Ami esküvőjére készülnek, Olive pedig a menyasszony tanúja, akire egy borzalmas színű és fazonú koszorúslány ruhát aggatnak a nagy napon. De nem is ez a legrosszabb, hanem hogy a nyakába varrják Ethant, a vőlegény bátyját, akivel finoman szólva sem jönnek ki jól egymással. Mivel mindkettejük számára fontos a család és szeretnék, hogy minden flottul menjen a testvéreik nagy napján, ezért egy időre elássák a csatabárdot. Persze szurkálódásokból nincs hiány, még akkor sem, amikor a lagzi tömeges ételmérgezésbe csap át. A násznépet eléri egy "hányós-hasmenéses vész", csak Ethan és Olive marad talpon, akik nem fogyasztottak a svédasztal finomságaiból. Viszont így, hogy kipurcan az ifjú pár is, kettejükre marad a nem visszaváltható Hawaii utazás, a nyereményjátékon megszerzett ingyenes nászút és annak minden extrája. Mivel senki sem szeretné, hogy elvesszen a jegy, megegyezik a két esküdt ellenség, hogy együtt repülnek el Hawaiira, de jó messzire egymástól töltik majd az időt. Csakhogy nem számítanak arra, hogy folyamatosan ismerősökbe botlanak, mely egyre kellemetlenebb szituációkat eredményez. Kénytelenek közös programokon részt venni és fenntartani a házasság látszatát, amelyhez egyiküknek sem fűlik a foga. Eleinte…
Külsőre mint két tojás, ám belsőleg különböznek
Olive családját és baráti körét szerintem mindenki kedvelni fogja. Sokan vannak és ez azt eredményezi, hogy mindig óriási a káosz. De azt is jó volt látni, hogy amikor baj van, összezárnak és védik, támogatják egymást. Márpedig Olive-ra ráfér a támogatás, mert nála szerencsétlenebb nőszemély nem igen létezik a földön. Amíg ikertestvére mindenben szerencsés, addig őt folyamatosan üldözi a balszerencse. Mint egy önbeteljesítő jóslat, mely folyamatosan generálódik, a sok szerencsétlenség miatt Olive valóban elhiszi, hogy vele soha nem történhet semmi jó. Mert ha egyszer mégis, akkor duplán köszön vissza a pechszéria, ezt saját bőrén tapasztalta. Ez az ölébe pottyant utazás is hihetetlen a számára, ezért először el kell hinnie, hogy néha neki is lehet jó. Szerencsére Ethan klassz útitárs lesz, így az önbizalomhiány is hamar normalizálódik.
Nem kevés izgalom jellemzi a történetet
A regény első háromnegyede csupa móka és kacagás, gyakorlatilag egy könnyed romantikus regényt kapunk, mely tele van oda-vissza adogatós osztogatásokkal, mely természetesen Olive és Ethan között hangzik el. Ám az utolsó néhány fejezet egy igazi érzelmi hullámvasút. Van itt bőven izgalom és dráma, hullani fog néhány könnycsepp is, de a végén természetesen minden kisimul, mint ahogyan egy jóféle chick-litnél ezt megszokhattuk.
Kinek ajánlom?
Mindenképpen azoknak ajánlom, akik kedvelik az egzotikus helyeken játszódó romantikus regényeket és akik egy könnyed és szórakoztató olvasmányra vágynak.
