Irigylésre méltó, ahogy együtt dolgoznak a szarkák!

Először figyeltek meg madaraknál ilyen „önzetlen, társas problémamegoldó viselkedést” – hangsúlyozta Dominique Potvin, a University of the Sunshine Coast (USC) állatökológia professzora, a kutatást bemutató tanulmány szerzője. Mint hozzáfűzte: különösen azért okozott a kutatócsoport számára meglepetést, mert egyikőjük sem hallott még arról, hogy állatok együttműködtek volna a nyomkövetők eltávolításában.
A szarkák tucatnyi példányból álló társas csoportokban élnek, ezen belül szaporodnak és együtt nevelik fel fiókáikat. A territoriális madarak arról ismertek, hogy lecsapnak a gyanútlan járókelőkre, hangjuk erőteljes, agresszív. A kutatócsoport eredetileg az ausztrál szarkacsoportok közötti társas kapcsolatokkal összefüggő kísérleteket tervezett.

A madarakra könnyű hámmal rögzítették a nyomkövető eszközöket, melyet úgy terveztek, hogy minimális hatást gyakoroljon rájuk. Egy órán belül azonban az összes madár együtt dolgozott azon, hogy levegyék a hámokat.
“Először nagyon megdöbbentünk, mert ez nemcsak azt jelentette, hogy a madarak másképp viselkednek, és megpróbálják levenni a nyomkövető eszközöket, hanem azt is, hogy a nyomkövető eszközök valószínűleg befolyásolták a viselkedésüket” – fogalmaztak a kutatók, akiknek tanulmánya az ausztrál Field Ornithology folyóiratban jelent meg.
Érdekes módon azok a szarkák is segítettek a nyomkövető levételében társaiknak, amelyeken nem volt ilyen eszköz.
Potvin szerint ez a “megmentő viselkedés” felveti a faj altruizmusra való képességének kérdését, vagyis hogy megvan-e bennük az önzetlen segítségre való hajlam.
“Ez egy igazán kifinomult társas viselkedés kombinációja, ráadásul problémamegoldó viselkedés. Nemcsak csapatként oldják meg a problémákat, de a segítő szarka valójában nem kap jutalmat”
– magyarázta a kutató.

Potvin úgy véli: “Ha megértjük, hogyan reagálnak az állatok a környezetükben bekövetkező bizonyos változásokra, az segíthet megérteni, hogy képesek lesznek-e hosszú távon megbirkózni az új helyzettel, képesek lesznek-e megmaradni, vagy segítenünk kell nekik, esetleg változtatnunk kell a gyakorlatunkon”.