Kell, hogy legyenek álmaid. Valami, amit elképzeltél akár az ovis délutáni szieszta idején. Valami, amit kiszíneztél rózsaszínre. Valami, amit megtöltöttél élettel, azzal a valamivel, amiért úgy érzed érdemes csinálni. Olyan pedig nincs és felejtsd el, hogy mindenkinek, másnak vagy éppen bárkinek ugyanolyan fontos lesz. De ez nem is baj. Mert lehet a szép másnak nem pont ugyanaz, a praktikusság nem mindenkinek ugyanolyan és a célok sem illenek mindenki céljával.
Csak ne engedd, hogy a nehézségek, a kudarcok elkezdjék kiradírozni lelked babarózsa színét…
egy kicsit maradj csendben és ott legbelül építgesd vissza a célodat. Még ha olykor viharossá is válik feletted az ég, akkor is meg fogod találni azt a parányka, picinyke lyukat, mi utat enged a napfénynek…
egyszerűen a magad némaságában ragadj ecsetet és színezd tovább az álmod…
Alkoss elképzelt nyugalmat, békét, valamit, amit nem vehetnek el tőled. Ami kell a holnaphoz. S ha a sors is akarja így vagy úgy, sőt, előbb vagy utóbb teljesülni fog… de addig van három betű, mit véss homlokod jól látható helyére: HIT… s még valami, hinni Neked kell, mert azt más nem teheti meg helyetted…
