1916-ban járunk Franciaországban, a német megszállás alatt. Megismerkedünk Sophie-val, akinek imádott férje, Édouard hadba vonul, ám előtte egy képet festett a fiatal asszonyról. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv nászajándéka lesz férjétől, de egy véletlen találkozás mindent megváltoztat. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is.
Beszippant a történet
Három éve olvastam ezt a csodát először. Pár oldal után teljesen beszippantott a könyv, végig azt éreztem, hogy én is jelen vagyok Franciaországban, 1916-ban, a német megszállás alatt, rettegek attól, hogy mit hoz a holnap, sóvárgok a férjemért, aki a hazámért harcol, vagy éppen együtt nevetek a többiekkel a malacos történeten.
A festmény története
Amikor megismertem Sophie-t, ismét rá kellett jönnöm, hogy az írónő milyen zseniálisan tud karaktert formálni. Egy nő, aki oly sokat szenvedett, mint ő, és akinek olyan sokat kellett elviselnie – éhséget, magányt, megalázottságot – végig erős tudott maradni. Ahogy a kisváros lakói az elején, úgy tiszteltem őt én is az egész könyv során. A történet elején egy új Kommandant érkezik a németek által megszállt St. Péronne-ba. A parancsnok egy szomszéd bejelentése miatt megy ki Sophie-ék házához, és így találkozik először a nővel és családjával. A Kommandant meglát egy festményt a házban, amely Sophie-t ábrázolja, amit a férje, Éduard készített róla évekkel ezelőtt. A kép teljesen lenyűgözi a németet, nem tudja kiverni a fejéből, és ezzel kezdődik ennek a bizonyos festménynek, az Akit elhagytálnak a viharos, de szívszorító története. A képen ugyanis egy boldogságtól sugárzó, magabiztos nő látható, egy olyan olyan nő, akiből a elégedettség árad, és aki biztonságban érzi magát, hiszen érzi, szeretik őt.
Az a bizonyos kérdőjeles karakter
A Kommandant számomra végig egy hatalmas rejtély maradt, nem igazán tudtam eldönteni, mit érzek vele kapcsolatban. A könyv utolsó lapjaiig gondolkodtam azon, hogy milyen is ő, hogy kedvelem-e egyáltalán: ,,Gondolja, hogy ha más körülmények között találkozunk, barátok lehetnénk? Én szeretném azt hinni, hogy igen. Megdöbbentő volt ez a feltevése a parancsnoknak. Hiszen ő egy német katona, aki megszállta Sophie országát, és mondhatni egész életét. Ő az ellenség, aki rátört Sophie és a családja, szomszédai éltére, aki miatt szenvednek, éheznek és boldogtalanok. De eközben ő egy intelligens, érdeklődő ember, aki szereti a művészetet, akinek felesége és gyermeke van, akik otthon várják őt, egy másik emberi lény.
A történet mindkét része eseményteljes
Érdekes volt a könyv felépítése. Olyan 160 oldal után hirtelen egy évszázadot váltottunk, és elrepültünk 2006-ba, hogy megismerjük Liv történetét is. Persze tudtam én, hogy így lesz, csak furcsa volt, hogy nem fejezetenként váltott, hanem nagyobb részekkel. Liv már több éve elveszítette férjét, de még mindig nem tudta feldolgozni. Napról napra él, nem önmaga, egyetlen vigasza a hálószobája falán lógó kép, amit férjétől, Davidtől kapott még nászajándékba. (Ó igen, ez az a bizonyos kép). Egészen addig zajlik ez, amíg véletlenül nem találkozik Paullal, aki néhány hét alatt felforgatja életét. Emellett kiderül, hogy honnan származik Liv szívének legkedvesebb festménye, és ettől kezdve aztán nem lesz egy nyugodt napja sem. Egy kicsit féltem, hogy miután annyira megszerettem Sophie történetét, majd Liv-é nem fog annyira tetszeni, de szerencsére nem így történt. Mindkét történetnek megvolt a maga szépsége; Sophie és Édouard, akik egy igazi háborús, romantikus, szenvedélyes életet éltek meg, míg Liv és Paul, akik a modern kor szépségeivel és nehézségeivel küzdöttek meg.
Erős női szereplők
Az írónő olyan erős nőket alkot meg, hogy nem lehet megfeledkezni róluk. Sophie-nál már kiemeltem az erejét, ami segítette átvészelni a háborús éveket, de azért Livről sem szabad elfeledkezni. Ő is közel áll a szívemhez, hiszen ő máshogy, a maga módján volt kemény. Úgy értem ezt, hogy nyilván nem élhette meg azokat a szenvedéseket, amiket Sophie a háború során, de azért bőven kijutott neki is a rosszból, a magányból, és igen, a megalázottságból is. Magára hagyták, amikor legnagyobb szüksége lett volna segítségre, de ennek ellenére mégis végig talpon maradt.
Kinek ajánlom?
Mindenkinek. Ha szeretnétek megismerni két kivételes nő életét, akiket egy évszázad választ el, de egy festmény mégis összeköt, akkor mindenképpen el kell olvasnotok!
Kép: DUOL.hu
