Egy fiatal, céltudatos ifjú hölgy. Szereti az irodalmat, otthon van a logikában és reálisan látja a világot. Vannak tervei, ezekért tesz is. Tanul és fontos számára a közösségi élmények megtapasztalása.
"Ötödikes koromban kezdtem el írni. Verseket, novellákat, most például regényeken dolgozom"
– fogalmazott. Élete egyik legjobb döntése volt, ott lenni az ÍRÓgárda alapításánál. A csapatban félszázan alkotnak egyenként, de vannak közös írásaik is. A Kamaszhang épp a kamaszkorban járók rejtett érzésvilágát tárja az olvasók elé.
Évi azt mondja az olvasni szerető barátainak, családtagoknak, ÍRÓgárdásoknak mutatja be először "irományait".
Gazdasági informatikusnak tanul, de szerelme, az írás mindig vele lesz.
"Számomra nagyon fontos, hogy változatos legyen az életem. Pont megfér benne a logika és ez a nagyon változatos, agymozgató hobbi."
Zemán Évi: Kökény
Az esőt találtad szépnek
Én pedig a virágaidat
A harmat csak ékszer volt
Fehér szirmaidon, Kökény.
Sosem tudtam mire gondolsz,
Mikor olyan hosszan bámultál
Egyszer tüskéiddel fordultál felém
Máskor a szíveddel, Kökény.
Esténként, amikor esik
Te jutsz róla az eszembe.
Olyankor egy kicsit hiányollak
Te hiányolnál valaha, Kökény?
Mert emlékszem, ahogy mondtad:
Értem bontasz virágot.
De most ősz van, termésed fanyarú.
Remélem nem kellett csalódnod, Kökény.
