Egykor négy keréken szelte a kilométereket, a piros lámpán és stop táblán kívül semmi nem parancsolhatott megálljt neki. Ellenállt a legzordabb időjárásnak is; szélnek, hónak, esőnek. A köré szőtt legendák úgy tartották, ha gazdája megbecsüli és vigyáz rá, törődik vele, kényezteti, simogatja, akkor kimegy a világból. Ez a hófehér paripa már nem vágtat sehova. Csendben, magányosan, elhagyatottan tűri, hogy az éjszaka leple alatt a haramiák testének utolsó megmaradt darabjait szanaszét tépjék és hordják. Testét ugyan elvehetik, de lelke apró szilánkjainak visszatükröződései fel-felvillannak utakon lévő társainak esténként felkapcsolódó fényszóróiból. Mert valaha ő is egy autó volt. A 6-os út elhagyott autójának krónikája, első rész.
