Melynek készítője Minorits Jánosné Szűcs Julianna. A műtárgy a sárközi nagylányok ünnepi fejdísze, a nagybársony. Kiválasztása és bemutatása több szempontból is figyelmet érdemel. Egyrészt a múzeum néprajzi gyűjteményéből eddig hiányzott a sárközi nagybársony, másrészt a hiteles reprodukciót elkészítő Minorits Jánosné (Szűcs Julianna) révén egy olyan Népi Iparművész munkája került a gyűjteménybe, aki napjainkban is fontos és aktív szerepet játszik a sárközi népművészet fennmaradásában. 

Az alkotóról

Sárpilisen született 1945-ben. Házasságkötése (1959) után Őcsénybe költözött. Egy év múlva belépett a Sárközi Háziipari Szövetkezetbe, ahol mesterétől, Werner Andrásné Katica nénitől elsajátította a bonyolult szövési technikákat, a textilek szélére kerülő rojt- és rostkötést.

A nagybársony elkészítésének technikáját autodidakta módon sajátította el. 

Egy régi párta szétbontása és felújítása során ismerte meg a felhasznált anyagokat és az összeállítás módját. Első nagybársonyát 1996-ban fejezte be, amivel egy év múlva a XII. Országos Népművészeti Kiállításon 3. helyezést ért el. Azóta hetvenhez közelít az általa elkészített párták száma.

A hónap műtárgyáról

A nagybársony használatáról az 1880-as évek óta vannak írott források. Előtte a tülköspárta díszítette a fiatal lányok fejét, ami egyben a menyasszonyi koszorújuk is volt. Valószínűleg a sváb (katolikus) lányok mirtuszkoszorúinak a hatására terjedt el az újfajta párta a Sárközben. 

A nagybársony három részből áll, amiket régen egyesével tettek fel a lányok fejére.

A táncházmozgalom megindulása után elterjedt a nagybársony önálló részeinek az összevarrása, ahogy ez a múzeumi reprodukciónál is megfigyelhető. 

A párta minden apró darabja egyesével készül el, így nemcsak lassú, precíz munkáról van szó, „de az ember keze egy idő után megérzi a sok vágást, drótozást, ragasztást.” A sárközi nagybársonyt Minorits Jánosné a múzeum kérésére állította össze, ami 2023-ban került a néprajzi gyűjteménybe. 

(forrás: wmmm.hu, fotó: Retkes Tamás)