A legújabb kutatás szerint kilenc állatfaj segíthet a globális felmelegedés korlátozásában.

A Nature Climat Change című tudományos folyóiratban múlt héten publikált tanulmány szerint a tengeri halak, bálnák, cápák, a szürkefarkas, a gnu, a tengeri vidra, a keleti pézsmatulok, az afrikai erdei elefánt és az amerikai bölény megóvása, illetve a kihalóban lévő fajok újbóli tenyésztése révén évente 6,41 gigatonna karbont lehetne megkötni. A kutatásban nyolc ország tizenöt tudósa vett részt.

Így évente a szükséges szén-dioxid kibocsátás mennyiség 95 százalékát lehetne világszerte kivonni a légkörből, hogy 2100-ra elérjék az 500 gigatonnát, amivel a globális felmelegedést az ipari forradalom előttihez viszonyított 1,5 Celsius-fokos növekedés alatt lehetne tartani, összhangban a párizsi klímaegyezmény egyik célkitűzésével.

A vadállatokat szinte soha nem veszik figyelembe a karbonkibocsátás számításánál. Számos állatfaj azonban jelentősen befolyásolja a karbonciklust. Egy, a Kongó medencéjének erdejében élő elefánt például megeszi és üríti a karbonlekötésben rendkívül hatékony növények magjait, ezzel elő is segítve a csírázásukat.

A baj csak az, hogy éppen akkor veszítjük el számos állatfaj populációját, amikor felfedeztük, mennyire fontos szerepet játszhatnak az ökoszisztémákban a szén-dioxid megkötésében és tárolásában.