Az Obsitos több lett, mint egy film

Tizenegy évvel ezelőtt, 2015. június 1-jén különleges esemény kezdődött Szekszárdon: elindult az Obsitos játékfilm forgatása. Az alkotás azóta nemcsak filmes kuriózummá, hanem közösségi és kulturális jelképpé is vált a város életében. Az évforduló alkalmából beszélgettünk Kindl Gábor producerrel, forgatókönyvíróval és ötletgazdával.

Emlékszik még arra a pillanatra, amikor 2015. június 1-jén elindult az első forgatási nap?

Nagyon is. Az ember életében vannak napok, amelyek örökre megmaradnak. Ez pontosan ilyen volt. Nemcsak azért, mert egy játékfilm forgatása kezdődött el, hanem mert akkor vált valóra egy olyan álom, amelyben egy egész város hitt. Már az első forgatási napon érezhető volt, hogy itt valami különleges születik.  Pedig addigra már hónapok óta készültünk erre a pillanatra. Szél Móni kolléganőmmel rengeteget dolgoztunk a forgatókönyvön, a jelenetek előkészítésén, a történet hangulatán és a szereplők világán. Miklós Gáborral pedig a gyártási előkészületek zajlottak: helyszínek felkutatása, kellékek beszerzése, a forgatások szervezése és számtalan technikai részlet összehangolása.

Az első forgatási nap így nemcsak egy kezdés volt, hanem hosszú hónapok munkájának beteljesülése is.

Mi volt az Obsitos legfontosabb üzenete?

Az, hogy a múlt, a jelen és a jövő képes összekapcsolódni. A filmben megjelenik a huszárok legendája, Garay János öröksége, a szekszárdi borvidék hangulata, ugyanakkor ott van a modern technológia, a virtuális valóság és a fiatal generáció gondolkodása is. Szerettük volna megmutatni, hogy Szekszárd nemcsak történelmi város, hanem élő, kreatív közösség.

A film egyik különlegessége az volt, hogy szinte az egész város részt vett benne.

Ez valóban így történt. Az Obsitos nem egyszerűen egy film volt, hanem közösségi összefogás. A város utcái, pincéi, tere és épületei mind a történet részévé váltak. Rengeteg civil, művész, hagyományőrző és önkéntes segítette a munkát. Ez adott igazi lelket az egész produkciónak.

Hogyan emlékszik vissza a szereplőgárdára? 

Fantasztikus csapat dolgozott együtt. Mikó István alakítása például meghatározó volt, méltóságot és humort adott a visszatérő obsitos figurájának. Adorjáni Bálint modern, világot járt karaktere új energiát hozott a filmbe, míg Frank Ildikó és Szabó Anikó nagyon emberi, szerethető karaktereket formáltak meg. A fiatalok közül Juhász Bence is sokat tett hozzá a történethez. De ugyanilyen fontos volt, hogy a helyi közösségek is megjelentek a vásznon. A Bartina Néptáncegyüttes, a Csurgó zenekar vagy a Decsi Férfikórus nem statisztaként szerepeltek, hanem saját kultúrájukat vitték bele a filmbe.

Az Obsitos mögött egy rendkívül elhivatott alkotói csapat állt

Milyen volt együtt  dolgozni a stábbal?

Fantasztikus emberekkel dolgozhattunk együtt. Az Obsitos nemcsak a szereplők, hanem a teljes stáb közös alkotása volt. A film producereként és forgatókönyvírójaként számomra nagyon fontos volt, hogy olyan szakemberek vegyenek részt a munkában, akik nemcsak technikailag kiválóak, hanem lelkileg is azonosulni tudnak a történettel. 

A rendező, Jimy J. Hollywood különleges érzékenységgel nyúlt a film világához. Kiválóan egyensúlyozott a humor, a mese és az érzelmek között, miközben végig megőrizte Szekszárd szerethető hangulatát. Mayer Zoltán, H.S.C. operatőr meseszerű képi világot teremtett: úgy mutatta meg a várost, ahogy talán még mi, helyiek sem láttuk korábban. 

A forgatások alatt valódi közösség alakult ki

A stábtagok sokszor reggeltől késő estig dolgoztak, mégis minden napban volt lelkesedés és öröm. Érezhető volt, hogy mindenki hisz abban, hogy valami különleges készül. Nagyon fontosnak tartom, hogy az Obsitos nem egy kívülről érkezett produkció volt. Helyi segítők, önkéntesek, hagyományőrzők és civilek is részt vettek benne. Ez adta a film igazi  szívét. A kamera mögött és előtt is egy olyan közösség dolgozott együtt, amely büszke volt arra, hogy Szekszárdról mesélhet.

A premier és a közönség reakciója milyen emlékeket hagyott Önben?

Megható volt látni, hogy mennyien magukénak érezték az Obsitos történetét. A hivatalos premier a Szekszárdi Szüreti Napok előestéjén volt, ami különösen szimbolikus pillanatnak számított. A film azóta több mint tizennégyezer nézőhöz jutott el, és számos településen vetítettük, még olyan helyeken is, ahol évek óta nem volt mozivetítés. 

Különösen emlékezetes marad a 2016-os Obsitos Filmnap a Béla király téren, ahol közel ezer ember nézte együtt a filmet a szabad ég alatt. Az egy fantasztikus közösségi élmény volt.

Mit jelent Önnek ma, 11 év távlatából az Obsitos?

Azt, hogy az álmok közösséggel valóra válhatnak. Az Obsitos bebizonyította, hogy vidéken  is lehet nagyot álmodni, és lehet olyan filmet készíteni, amely egyszerre szórakoztat, értéket közvetít és identitást erősít. Számomra ez nemcsak egy film, hanem egy korszak és egy közös
emlék. 

Elképzelhető, hogy egyszer folytatás készül?

Az Obsitos világa még mindig él bennem. Soha nem mondom azt, hogy lehetetlen.

Az Obsitos ma már nem csupán egy játékfilm, hanem Szekszárd kulturális emlékezetének része. Egy alkotás, amely megmutatta, hogy egy város képes összefogni a művészetért, és hogy a film néha sokkal több, mint mozgókép: közös élmény és maradandó örökség.