Kedves meghívást kaptunk a szekszárdi „Halász Béla utcába”. Az utca névadója, Halász Béla büszkén mesélt arról, hogy édesanyja üknagymama lett. Márpedig ilyen csodával nem sokan büszkélkedhetnek. Szerintünk is ez kiváltság, az élet ajándéka, hiszen szép kort meg kell élni hozzá.
Halász Bálintné Éva néninek megadatott a csoda. Egy kis filmet terveztünk készíteni vele, de azt mondja, ebben a korban már nem kell mutogatni magunkat. Így beszélgettünk én pedig jegyzeteltem…
Éva néni ma is tökéletesen ellátja magát, van egy kiskert, amit naponta gondoz, termett paradicsom és paprika is.
„Mindent szeretek, ami jó. Nem vagyok válogatós”
– mondja, hozzáteszi főz, mos, takarít. Egyedül a tejet nem szereti, azt mondja azt már gyerekként sem tudta meginni.
Négy unoka, négy dédunoka, egy ükunoka
Ez a családi gyerkőc statisztika. A legkisebb csupán fél éves, de találkoznak az üknagymamával. Éva néninek egy fia és egy lánya született, lányát sajnos elvesztette, jelenleg fiával és családjával él együtt. Ottlétünk alkalmával a hangulat megmutatkozott. Humor és csupa nevetés, amiben maga Éva néni is partner volt.
Szenteste született és Éva
De nem így tervezte a család. A szülők Ilonkának szerették volna hívni. De mivel 24-én egy kisfiú és egy kislány látta meg a napvilágot a kistelepülés papja Ádámnak és Évának „tette őket”. A szülők pedig hajlottak rá.
„Dunakilitiben születtem, majd itt ragadtunk Szekszárdon. De otthonom volt Pomáz, Szentendre és Budapest is. Szekszárd egy kis, kellemes város volt mindig nekem.”
Ma is nagyon szeret itt élni. Fiához, Bélához mindig jönnek a barátok, ami neki is öröm. Reggelente iszik egy kávét, „ha úgy adódik még egyet”. 90 éves és fiatalos, nem érzi a kort. Néha eszik csípőspaprikát, de gyorsan hozzáteszi, csak kicsit. A Szenteste mindig szűk körű, hozzájuk jönnek vendégek. Majd elosztva az ünnepnapokat ők mennek vendégségbe.
„Fodrászhoz máig eljárok a városba!”
A fügét annyira nem kedveli, de a belőle készített lekvárt már ízletesnek tartja.
Jó volt beszélgetni egyet. Az idő múlásáról és arról, hogy milyen szép kis város a miénk, hogy Éva néni, aki oly sok mindenen átment már, szeret itt élni. Persze megkérdeztem a hosszú élet titkát.
„Nem tudok titkokat.”
De kicsit belecsöppenve Halászék életébe talán a humor, ami segíti őket. Feldolgozni a néha felfoghatatlant és örülni az élet szép ajándékainak. Mint az ükunokának, Noéminek is…
