A Szekszárdi Törvényszék tartott tárgyalásán társtettesként, a sértett sanyargatásával, kiszolgáltatott helyzetét kihasználva munkavégzésre, illetve munka jellegű tevékenység végzésére rábírással elkövetett emberkereskedelem és kényszermunka bűntette miatt indult büntetőügyben hozott nem jogerős ítéletet három vádlott ellen.
A többszörös visszaeső I. rendű vádlottat és III. rendű vádlottat emiatt, továbbá információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette miatt – I. rendű vádlottat ezen felül kifosztás bűntette miatt is – 12 év, illetve 6 év 6 hónap fegyházbüntetésre, míg II. rendű vádlottat alábbi cselekménye miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte. I. rendű vádlott esetében a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárta.
Az I. rendű vádlott férfi II. rendű vádlott nő fia
A III. rendű vádlott nő pedig I. rendű vádlott élettársa. A vádlottak 2019-ben kerültek közelebbi kapcsolatba az öregségi nyugdíjban részesülő, könnyen befolyásolható, gyenge fizikai adottságokkal rendelkező, tartós egészségügyi problémákkal küzdő, akkor 66 éves sértett férfival, aki egyedül élt szekszárdi ingatlanában.
A sértett rövid idő alatt a vádlottak befolyása, irányítása alá került, nyugdíjának nagyobb részét a vádlottak rábíró magatartására rendszeresen átadta.
A sértett mindezt megelégelve 2020 áprilisában megtiltotta a vádlottaknak, hogy a továbbiakban a házába bemenjenek, illetve visszakövetelte tőlük – eredménytelenül – az addig kölcsönkért összeget (összesen 80.000 forintot).
A vádlottak rendőri intézkedések ellenére sem hagytak fel a sértett befolyásolásával. Arra bírták rá, hogy 2020 májusában költözzön szekszárdi lakóhelyükre, ahol 2022. április 11-ig élt együtt a vádlottakkal. A vádlottak magatartása a sértettnél ún. Stockholm-szindróma jellemzőit alakította ki, amelynek következtében a sértett a vádlottak akaratának megfelelően cselekedett.
A sértettnek mindössze egy heverő állt rendelkezésére, pénzt egyáltalán nem kapott, megalázó módon még a mindennapi tisztálkodás lehetőségét sem biztosították neki.
Arra is gátlástalanul rávették, hogy Szekszárd területén a kukákat feltúrva értékek után kutasson és az ebből származó holmikat a vádlottak lakóhelyére szállítsa, ellássa az udvarban tartott sertések gondozását (pl.: a trágyázást, az ólak takarítását is), továbbá a vádlottak utasításai alapján a házimunkák döntő részét is el kellett végeznie.
„Házi rabszolgaként” élt
A sértett által az ún. „házi rabszolgaság” keretében teljesített munka lényegében „házvezetői” feladatkörnek feleltethető meg, amely alapján a sértett által a vádlottak részére végzett munkák értéke a vádbeli időszakban összesen 3.831.898 forintnak felel meg. Emellett a sértett időközben lakhatatlanná váló ingatlanáról a vádlottak a sértett tulajdonát képező, különböző értékkel bíró használati tárgyakat is elvettek, ebből 150.000 forint jövedelemre szert téve.
A sértett nyugdíját is egy később létrehozott számlára utaltatták. A bankkártyát 142 alkalommal használva, összesen 3.422.938 forinttal terhelték.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész három munkanap gondolkodási időt tartott fent a nyilatkozattételre, míg a vádlottak és védőik fellebbezést jelentettek be felmentés végett.ű
(fotó: illusztráció, pixabay)
