Izgalmas hobbit talált magának Sándor Adrián, akivel Szekszárdon beszélgettünk. Képregénygyűjtő szenvedélyéről és a kirakózásról is faggattuk. A civil életben kereskedelemben dolgozó fiatalember úgy fogalmazott, a kirakózás egyfajta énidőt jelent számára.
"Bármilyen furcsán is hangzik a mai világban én szeretem a munkám. De vannak időszakok, amikor az ember egy kicsit besokall. Ekkor kerülnek elő a kirakók."
A mindig mosolygó fiatalember, ha úgy érzi, akár két – három 1000 darabos pullze-t is készre rak. Azt mondja ez teljesen kikapcsolja, ilyenkor valóban nem létezik más. Az elkészült képek pedig rögzítés után már dekorációként funkcionálnak.
"Szeretném, ha az otthonunk ezekkel a képekkel lenne tele."
Inkább gyűjtő, mint olvasó
Első képregények közti találkozásunkkor kiderült számomra, hogy Sándor Adrián bár rendelkezik szép számú képregénnyel, nem olvasta ki az összes betűt.
"Szeretem látni ahogy becsomagolt állapotban vannak, de a sorozatok első részeit elolvasom."
Ilyenkor adódik a kérdés, hogy akkor inkább megőrzi a kiadványok sértetlenségét, mintsem lenne annyira kíváncsi a tartalmukra, hogy letépi a fóliát róluk?
"Valóban én inkább gyűjtő vagyok. Féltem és óvom is őket. Van, amiben – résnyire nyitva – bár beleolvastam, de az biztos, hogy ezeken a gyűjtött kincseimen nem sok lapozgatási nyom fedezhető fel."
