Szekszárdi az "Év műkörmöse". De ne szaladjunk ennyire előre. Zelfel Tamásné Ivett egy temperamentumos, karakteres nő, akiben a kreativitás mondhatni tombol. Nem egy ágon. Nagyon szerte ágazóan.
"Nagyon régóta rajzolok, festek. Mind a kettő nagypapám művészetkedvelő volt, ezt a vonalat tőlük viszem tovább. Kislányént nem tudott kiteljesedni bennem ez a vágy, de mindenhol megjelent az életemben."
Ivett minden időt kihasznál, amit lehet. Bár, mint fogalmaz a 72 óra sem lenne elég az alkotásra. A pandémia idején például lányának készített maszkokat, nagyon szerette készíteni. Férje a legőszintébb kritikusa.
"Mindig megmondja a véleményét, arról, amit éppen készítettem. A kritikát pedig úgy gondolom, hogy érdemes átgondolni, mi az alapja. Ha kell, változtatok. Minden kritika épít!"
Akkor alkot, amikor más elcsendesedik
Ivett számára az éjszakai elcsendesedés az egyik leginkább hasznos idő az alkotásra. Ilyenkor tervez, rajzol. Úgy mennek az órák, hogy észre sem veszi. Számára a művészet egy megfoghatatlan dolog, amiben nincs megállás és nincs legjobb. Hiszen mindig lehet tovább menni, fejlődni.
Ő lett az Év műkörmöse
"Volt egy verseny Szegeden a közelmúltban. Indultam már korábban is megmérettetéseken, de nem volt meg a technikai tudásom. Amit folyamatosan csiszolok. Most ennek meg is lett az eredménye."
Mindent is szeret
A mesefigurákat, a tájképeket, a kifejező hangulatokat vagy éppen a karácsonyt. Mindent szeret megmutatni magából. Leginkább az aprólékos minták állnak hozzá a legközelebb, azt tartja kihívásnak. S mint említettük a kreativitás számos oldalát kipróbálta már. Legutóbb kabátra festett, amolyan egyedit és különleges hangulatút…
"Azt gondolom az anyai nagypapám elszántsága nagyon bennem van. Makacs ember volt, de nagyon szerettem. Bennem megvan az alázat és ezzel együtt az elszántság. Úgy érzem, a helyemen vagyok…"
