"Akkoriban busszal jártam be Manhattanbe, ahol egy stúdióban dolgoztam. Mázlim volt, hiszen másoknak buszpályaudvarokon és hasonló helyeken kellett melózniuk, én meg egy stúdióban lehettem. Elnéztem az embereket, ahogy jöttek-mentek az utcákon és az alagutaknál és ez ihlette a Runaway-t. Aztán viszont jött a feketeleves: örültem, hogy úgy, ahogy tudok végre gitározni és dalokat írni, erre közölték, hogy gyakorlatilag filmes szakembernek is kellene lennem. Mégis hogy a fenébe? Persze teljes kudarc volt az egész, amiben nagy szerepe volt a hülye kiadónak és a béna rendezőnek is, aki az unokahúgát is beletette a videóba. Jézusom… ha valaki kínozni akar, csak kötözzön egy székhez és vetítse le nekem az első két albumunk klipjeit! Szerencsére a harmadik lemezre (Slippery When Wet) végre rájöttünk, hogy az a lényeg, hogy az élő show-inkat reklámozzuk. A You Give Love A Bad Name, a Livin' On A Prayer és a Wanted Dead Or Alive klipjei gyakorlatilag koncertvideók, és pontosan ilyenekre volt szükségünk."
