A Semmelweis Egyetem legfrissebb kutatása új megvilágításba helyezte az okostelefon-függőség okait: nem elsősorban a személyiségjegyek (például szorongás vagy negatív érzelmi hajlam) döntik el, hogy valaki problémásan használja–e a telefonját.
A fő tényezők az önkontroll hiánya és a kimaradástól való félelem – nem pedig pusztán a „jellem”.
A kutatásban 18–35 éves egyetemisták online kérdőívekkel és kognitív tesztekkel adtak képet viselkedésükről. A résztvevők válaszoltak arra is, hogy naponta mennyi időt töltenek telefonon, és hogy mennyire kívánnak mindig mindenben képben lenni.
???? A kulcs:
Nem a magas neuroticizmus (érzelmi érzékenység) önmagában vezet „függőséghez”, hanem az, amikor valaki gyengén szabályozza impulzusait, és erősen fél attól, hogy lemarad mások életéről vagy történésekről.
A kutatók három használati típust különítettek el:
szociális felhasználók – főleg üzenetek és kapcsolattartás,
mérsékelt használók – hírek, szórakozás is, de mérsékelt időben,
erős tartalomfogyasztók – hosszabb aktív idő, főként passzív görgetés.
És mi a tanulság? A túl sok idő önmagában nem a fő probléma. Sokkal inkább az, ha a telefonhasználat elvonja a figyelmet, rontja a koncentrációt, alvást, vagy ha a készülék állandó késztetést vált ki.
