Sokan fellélegeztek, és sokan még óvatosan tapogatóznak azzal kapcsolatban, hogy újra járhatnak iskolába a gyerekek. Mindenesetre én is, mint gyakorló anyuka érintett vagyok a témában. Részemről úgy gondolom, hogy mindenhez inkább humorral kell hozzáállni, és úgy megélni a pillanatokat, hogy a jót is meglássuk benne.
Természetesen én sem szerettem egyszerre tanárnéni és anyuka is lenni, miközben dolgoztam is, azért enni sem árt valamit, és a kosz se egyen meg bennünket. De adódtak olyan vicces pillanatok, amikor azonnal elszállt minden diszkomfort érzésem, és rendkívül jókat nevettem!
Ilyen volt például, amikor a gyerekek először kapcsolódtak be a Meets órába, és együtt próbáltak boldogulni a technika erdejében, mint amikor a baby zsiráf megteszi első lépéseit. A legtöbb diák viszonylag sok időt eltöltött azzal, hogy hátteret állítson magának, így ülhetett az űrben, vagy valamilyen alpesi havasokban. Ez azért is vicces, mert ilyenkor a Meets lezárja a képet a háttérrel, így ami mögötte zajlik, az nem látszik, csak például egy (szülői) kéz jelenik meg, ami épp tarkón vágja a szórakozó gyereket.:-) De emiatt rendkívül jó játék a volt toll, nincs toll is, amit ha kívül helyez a háttéren, akkor olyan, mintha eltűnne!
A sok bekiabálás is megszűnt egy idő után, de ehhez mindenkinek hozzá kellett szoknia. Mondhatom, hogy egypár nap elteltével már minden gyerek kitűnően használta a mikrofon ki-be gombot. Ha nem, akkor volt olyan tanár, aki nagyon leleményesen lenémította a diákot!
Végül egy home video, egy kis életkép az angol óráról, másképp:-):
Ha Önöknek is van hasonló vicces élményük, akkor szívesen vesszük Facebook oldalunkon!
