1 év
Edward James Gardens vagy más néven Las Pozas — egy 40 hektáros, egészen elképesztő park Mexikóban, amit egy angol művésznek köszönhetünk. Mesélünk egy kicsit a szürrealista oázisról.

Tulum, Cancún, Puerto Vallarta, Oaxaca, Mexikóváros: fontos mexikói helyszínek, melyekre a legtöbb hozzájuk érkező turista el is látogat. Egy olyan célpontot ajánlunk most, ami kívül esik ezeken, viszont egyedülálló, óriási élmény mind a művészetek kedvelőinek, mind azoknak, akik bármiféle dzsungelbéli túrázásra vevők — ebben az esetben a szürrealizmus lépcsőin haladhatunk a pompás növények között.

Ki ez a titokzatos névadó?
Az arisztokrata származású Edward James már tinédzser korában elkezdett verseket írni, és ezzel később sem hagyott fel. Egyetemre az Oxfordra járt, képzőművészetet, művészettörténetet tanult. Művészeti lapokba publikálta írásait és a szobrászat is komolyan kezdte érdekelni, ahogy egyre közelebb férkőzött a kora legkiválóbb alkotóihoz. A ’30-as ’40-es években járunk ekkor, Dalí, Magritte, Picasso a kubizmus, az expresszionizmus, a szürrealizmus avantgárd mozgalmait követték és teljesedtek ki, Edward James pedig olyannyira nagyra tartotta őket, hogy patrónusként is közreműködött.
Leginkább a szürrealizmus ragadta el, olyannyira, hogy érintetlen tájakra vágyódott, hogy ott aztán álomszerűt, irracionálisat építhessen. Maga Salvador Dalí a szürrealizmus legőrültebb képviselőjének nevezte Jamest.

Kalifornia helyett Mexikó
Először Kaliforniában szerette volna felépíteni a szürrealista oázisát, majd mexikói látogatása után megbizonyosodott: Las Pozas lesz a legtökéletesebb hely, hogy megvalósítsa teljesen pihent álmait. Szubtrópusi növények, kávécserjék, természetes vízforrások közé képzelte el a kertet, orchideákkal, buja növényzettel.
Kiművelte magát virágnevelésből de sajnos egy hirtelen fagy derékba törte az orchideás ideákat. Így teljesen átformálta az addigi terveket és jobban fókuszált az épített örökség-növényzet szimbiózisára.

Haláláig, 1984-ig szinte mindig hozzátoldott, hozzáadott valamit a kerthez, és a történethez hozzátartozik, hogy nem is olyan régen nyitották meg a publikum számára, a művész leginkább saját maga szórakoztatására hozta létre az oázist. Olyannyira, hogy meztelen sétákat is tett, megmártózva a kert vizeiben.
 

A kert ma
A Pedro and Elena Fernández Foundation jóvoltából rehabilitálták a kertet, és ennél fogva már a szélesebb közönség számára is látogatható hely lett. Hosszú órákig lehet itt sétálni és bámészkodni, hiszen egészen egyedülálló — tényleg sikerült álomszerűt alkotni.