Május végén voltam Szekszárd közelében, egy telepnél a 6-os főút mentén, ahol a tulajdonos éppen egy fehér kompaktat tolt hátrább a sorban, hogy megmutassa, mi jött be a héten. Tizenhét autóból tizenegy osztrák rendszámtartóval érkezett, volt köztük három, amelyikről a tartomány matricája még nem volt leszedve. Bauer Tibor, aki tizennyolc éve adja-veszi a kocsikat ezen a részen, azt mondta nekem, hogy két évvel ezelőtt ez a szám négy-öt lett volna, tízen belül biztosan. Most meg fordítva áll a dolog.
A Tolna vármegyei telepek nem klasszikus célpontjai az import-elemzéseknek. Budapest, Győr, Pécs szokott előjönni, amikor az osztrák folyosóról van szó. De az M6-os déli szakaszán belülre húzódó kereskedők egyre inkább érzik azt, amit a fővárosi nagykereskedők már jó ideje tudnak, hogy Bécsből és a burgenlandi átrakótelepekről nem kizárólag Budapest felé mozdul az áru. Tolna és Baranya irányába is jön, mert a vételár alacsonyabb, a helyi vevők meg nem mindig kérdeznek annyit.
Bauer azt mondta, hogy ő maga is vásárol az osztrák folyosón, de a kecskeméti vagy pesti nagykereskedőtől érkező autók között is akad bécsi előéletű jármű, csak ott egy-két kézzel arrébb van. Ez az a pont, ahol a kilométeróra-visszatekerés mintázata elválik a két forrás között. A közvetlen osztrák behozatal esetén a hiba a biztosítótársaságok adatain és a műszaki vizsgákon alapuló bécsi nyilvántartásokon bukik ki, de csak ha valaki keres. A Budapest-közvetítéses útnál a papír általában rendezettebb, de a valódi futásteljesítmény még inkább eltömörül, mert két-három átírásnál újra meg újra van alkalom a korrekcióra.
Megkérdeztem Bauert, hogy a telepén beérkező közvetlen osztrákok között milyen arányban talál kilométer-eltérést, ha utánanéz. Azt mondta, nagyjából három-négyből kettőnél van valami, ami nem stimmel teljesen, de nem minden esetben klasszikus visszatekerés. Van, ahol az osztrák szervizkönyv hiányos, van ahol a vizsgaállomások közötti futásteljesítmény-ugrás nem magyarázható semmivel. Ezek nem mind szándékos manipuláció, mondta, de "az eltérés eltérés, akárhogy is keletkezett." A carvertical.com/hu kilométeróra ellenőrzés statisztikái azt mutatták, hogy az Ausztriából importált, 2018-2022-es évjáratú személyautóknál a kilométer-eltérés aránya valamivel magasabb, mint a németországi behozatalnál ugyanabban az évjárat-sávban, körülbelül hat-nyolc százalékponttal, de ez az adat is attól függ, hogy milyen márkákról és milyen ártartományokról van szó. Egy kilométeróra-ellenőrzéssel foglalkozó elemzőjük azt mondta, hogy a burgenlandi átrakópiacokról érkező autóknál a hiányos szervizlánc nagyobb probléma, mint maga a visszatekerés, mert a szervizadatok nincsenek digitalizálva, és ha a papír nem jött át a határon, senki nem tudja rekonstruálni.
Szekszárdon is hallottam erről. Bauer megemlített egy pécsi kollégát, aki tavaly vett egy 2019-es szedánt egy burgenlandi telepen, rendben lévő papírral, osztrák műszakival, a km-óra 102000-en állt. Amikor itthon befuttatták alapos vizsgára, a kopási mértékek százhúszezer fölötti futásteljesítményre utaltak. Visszakérdezte az eladót, az közölte, hogy az autó "ennyit futott, amennyit az óra mutat." Papíron igaza volt.
Ez az a rés, ahol a közvetlen M6-os behozatal és a fővárosi nagyker közötti különbség megjelenik. A Budapest-Keleti-piac felőli, több kézen átment autóknál a kilométer-eltérés ritkábban az óra maga, hanem a szervizrekordok hiánya és az időszakos felhasználás közötti logikai szakadék. Egy kereskedő, akivel Szekszárdon kívül egyszer vacsoránál beszéltem, azt mondta, hogy az ő tapasztalata szerint a pesti nagykereskedőktől érkező kocsikon a visszatekerés jobban el van fedve, mert az autó már két-három itthoni kezet is megjárt. Az osztrák közvetlen behoztalnál meg egyszerűbb a hiba, de ezért könnyebben is látható.
A DataHouse tavalyi számai nagyjából 110000 importált használt személyautót mutatnak, ebből az osztrákok részaránya körülbelül négy-öt százalék körül volt, messze elmaradva a németek negyven százalék feletti részarányától. A Tolna vármegyei behozatal mértékét senki nem vezeti külön, de az itteni teleptulajdonosok azt mondják, hogy a közvetlen osztrákok aránya a saját állományukon belül 2022-töl érzékelhetően nőtt. Bauer elmondása szerint három évvel ezelőtt a szekszárdi és paksi telepeken leginkább a fővárosi nagykereskedők által előre válogatott kocsik kerültek forgalomba, most meg egyre több a saját behozatal, saját eset, saját kockázat.
Azt kérdeztem tőle, hogy a vevők kérdeznek-e arról, honnan jött az autó. Azt mondta, előfordult néhányszor, főleg fiatalabb vevők kérdezték, de az M6-os menti vevőkör nem elsősorban az előéletről kérdez, hanem az árról. Ez nem meglepő, mondta, de azt is hozzátette, hogy az osztrák eredetigazolás és a bécsi műszaki vizsgalap itthon valamiért hiteles dokumentumnak tűnik a vevők szemében, holott az attól, hogy osztrák, nem feltétlenül teljesebb.
A burgenlandi átrakótelepek erre a bizalomra építenek. Az ottani autóknál az osztrák regisztrációs papír és a vizsgaigazolás rendesen jön, de a szervizkönyv, ha volt egyáltalán, az osztrák előző tulajdonosnál maradt. Ami átjön, az a minimum, ami a határon átkeléshez kell. A Tolna és Baranya felé mozduló áru esetén ez különösen látható, mert az ottani vevők kevésbé szoktak alapos előzetes ellenőrzést kérni, részben mert a helyi piacon ez nem szokás, részben mert a hálózat, ahova fordulni lehetne, nem annyira sűrű, mint a főváros körüli körzetekben.
Bauer az udvarán mutatta meg az egyik frissen beérkezett szedánt, burgenlandi átvételi papírral, 2020-as évjárat, 89000 kilométer az órán. Megkérdezte tőlem, hogy nézek-e rá valamit. Lefuttattam az alvázszámon egy gyors keresést. A szervizadatok 2021-ig jöttek, utána semmi.
