„Mint a legszebb kék leányszem,
Mint a nyájas, őszi ég,
A szegszárdi szőlőfürtnek
Szeme olyan tiszta kék. – éneklé meg a Bordalban Garay János.
Olvasónkat nem hagyta nyugodni
Még október elején érkezett szerkesztőségünkbe a kivágott szőlő tőke fotója, rajta gazdagon terméssel. Máshol se szebb, de a szekszárdi borvidéken egyenesen vétek ez a cselekedet.
Újabb fényképet kaptunk, melyben olvasónk azt panaszolja, hogy
„nem értem miért nem lehet megbecsülni, azt ami van. Ennyire nem számít a szőlő itt?”
A fotók azt bizonyítják, azóta nem sok minden változott a szőlőágakkal. Kivágták és pont.
Persze bízunk abban, hogy ez egyedi eset, de egy biztos, valóban nem méltó egy történelmi borvidékhez ez a hozzáállás.
Olvasói megkeresésre mutatjuk a képet. Szekszárd borvidék. Idilli dimbes-dombos tájai elkápráztatják az ide érkező turistákat, s valljuk be mi, szekszárdiak is gyönyörködünk a táj nyújtotta látványban.
Ahol a szőlő tiszteletet érdemel
"A szőlőtermesztés hagyományai egészen a római időkig nyúlnak vissza a területen."
A bortermelést alapvetően a nemzetközi, illetve magyar fajtákból készített nagy testű, magas csersav- és alkoholtartalmú vörösborok jellemzik. A legismertebb borfajta a több bor házasításával készülő szekszárdi bikavér.
Nem illik!
Olvasónk fotóján szépen látszik, ahogy a még termést magán tartó szőlővessző – fajtától függetlenül – egy kupacba várja végzetét. Egészséges, szépen termő. Volt. S a szőlő, az Isteni nedű iránt tisztelet… Hol?
