Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A hónap műtárgya a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban a Hradek bádogoscsalád cégére. A szekszárdi család a 19. század óta foglalkozik bádogossággal.

Tolna megyének 45 bádogmestere volt

A bádogosság igazi virágkora a 19. századra tehető, amikor a falvakban is megjelentek az önálló műhelyek. A 19–20. század fordulóján 45 bádogosmester dolgozott Tolna megyében. A fejlődő mezővárosok és járási központok, mint Szekszárd vagy Bonyhád 7–8 mestert is eltartottak, illetve kiemelkedett még Hőgyész, Paks, Bátaszék, valamint Dunaföldvár és Gyönk a maga 3–4 mesterével. A megye többi, 13 helységében csupán egy mestert említettek a korabeli iparos összeírások.

Hradek Lajos István a katonaságtól történt leszerelése után a Szekszárdi Vasipari Vállalat bádogos részlegén helyezkedett el az 1950-es évek végén, aminek később üzemvezetője lett. Munkahelyét több mint 30 éven át megtartotta. Mellette édesapja műhelyében dolgozott mintegy 70 évet. Köz- és egyházi épületek, magánházak bádogozását, javítását is vállalta, nemcsak a megyében, de országosan is. Utolsó, nagyszabású munkáját, a szekszárdi Szent István Ház tetőzetének felújítását önkéntes alapon, társadalmi munkában végezte el 2012-ben.

A szakma feladását követően, 85 évesen műhelyének berendezését a Wosinsky Mór Megyei Múzeumnak ajándékozta. A család jelképének tartott öntözőkanna csak a mester halála után került a múzeum gyűjteményébe. A cégért a 19. században a mester nagyapja készíthette, amit a műhely utcára néző oldalára szereltek fel. A cégér kér részből áll, a kannából és a tartószerkezetből. Utóbbi hajlított fémcsőből készült, amit geometrkikus bádogminták és virágok díszítenek.

 

Kép: Retkes Tamás (wmmm.hu)