Lunch atop a Skyscraper — vagyis Ebéd a felhőkarcoló tetején. Egyike a világ legismertebb, legtöbbet említett és másolt fotóinak. Számos izgalmas háttértörténet kapcsolódik hozzá, lássuk a legérdekesebb New York-i legendákat.

Hamar popkulturális ikonná vált ez a New Yorkban készült felvétel, ami nem is csoda, hiszen egy egészen rendkívüli helyen örökít meg egy mindennapos tevékenységet. Charles C. Ebbets fotográfus 260 méteres magasságban fotózott le 11, a Rockefeller Center egyik felhőkarcolójának építkezésén dolgozó férfit. mit kell tudni ezekről a munkásokról, mik voltak a készítés körülményei és mi lett a kép utóélete? Néhány érdekességet hoztunk róla.

? 1932 szeptember 20-án kattintották a képet, vagyis már több mint 90 éve. Ez az időszak a legendás 20-as évek után következő nagy gazdasági világválság érája, amikor senkinek nem volt oka jókedvűen fütyürészni. Az ekkor részült életképek zöme nem az élet élvezetéről és jólétről szólt, ez a fotó mégis sugall valamiféle hanyag eleganciát és egyben némi optimizmust is: a világ nem állt le, Amerika nem hasalt el, a munka megy, a dolgozók aktívan részt vesznek az ország (és New York városának) építésében.

? A kép a publikumnak szólt, a sajtóba készült, tehát jobb, ha nincsenek illúzióink, nem így nézett ki a Rockefeller Center építésének összes ebédideje. A kreatív (és igen veszélyes) ötlet a készülő Rockefeller Center népszerűsítése kapcsán valósult meg.

? Nem csak ez az egy fotó készült ebben az időpontban. Ismert még a négy, a vasgerendán elnyúló munkásembert bemutató fotográfia is.

? Több mint 40 ezer munkás vett részt az építésben, viszont nem dúskálnak a pontos dokumentációkban, archív feljegyzésekben a kilétükkel kapcsolatban. A 11 férfi között csak néhányukat tudták biztosra azonosítani, de nagy rá az esély, hogy ír és olasz bevándorlók is ülnek azon a bizonyos gerendán. Ahogy egy szlovák férfi, Gustav Popovic is: ő a jobb szélső férfi, aki hanyagul tart egy üvegpalackot. Gustav a legendák szerint küldött is egy képeslapot a Szlovákiában maradt feleségének, a következő szöveggel: “Ne aggódj, kedves Mariska, amint látod, még mindig üveggel vagyok. A te Gustid.”

? A kép még pont a szesztilalom idején készült, szóval az említett Gusti palackjában nem szíverősítő, hanem víz lehetett. Bár az üzenetben némi humort is érzékeltünk, “még mindig üveggel vagyok”. Lehet, hogy tilosban járt a vakmerő munkás?

? 2012-ben készült egy majdnem egyórás dokumentumfilm a kép készültének körülményeiről, Men at Lunch címmel. Sergio Furnari szobrász egy “mobil szobrot” készített a fotóból, ami már New York számos helyén feltűnt: a Times Squaretől egészen a One Word Trade Center környékéig.

? A New York Times hasábjain egyszer megjelent egy cikk, ami szerint a kép hiába zseniális, mégsem voltak a körülmények annyira hátborzongatóak, mint gondolnánk. E szerint hiába a 260 méteres magasság, a kamera direkt másmilyen szögben rögzítette a képet, és a munkások alatt volt egy teljesen kész, stabil padló, amire le is ereszkedhettek. Vagyis nem voltak közvetlen életveszélyben, mint amit sejtet a kép.