A skót Rory Stone annak a sajtnak az atyja, amit úgy feltételeznek, hogy a világ legszagosabbja lehet. A „Minger” névre hallgató bűzös darab csak illatanyagaiban keményfiú, ami az ízét illeti úgy tartják, lágy és selymes… csak jussunk el odáig! Rory és családja már több mint 50 éve foglalkozik tradicionális sajtkészítéssel, abszolút tapasztalt és sokat látott szakemberek.
De mégis milyen aromái vannak a Mingernek? A gyártók szerint talán egy olyan gumicsizmának a belsejére emlékeztethet, amiben végigcsinált egy farmer egy egész forró, száraz nyarat. Ínycsiklandó? Aligha! Egyébként egy olyan baktériummal beoltva készül, ami szereti a forróságot és a szárazságot is, ezért érdekes ez a hasonlat.
A Minger elnevezés is botrányosan minősül és többször fel is szólították már őket a változtatásra (a szó jelenthet nagyon bűzös, gusztustalan dolgot a skótoknak, de ugyanúgy szlengesen a női nemiszervekre is utalhat, aminél bántóbbat talán el sem lehet képzelni… különösen nem ebben a politikailag korrektnek megélt világban). Ők nem változtattak, viszont mostantól bekerülnek egy hipermarket lánc kínálatába is, ezzel a névvel, ezzel a szaggal. Nem kell félni, ott ügyesen oldják majd meg a tárolást. A hosszabb hatásairól majd akkor mesélhetnek az áruházasok, ha már egy ideje tényleg bent lesz náluk a pultokban a Minger.
A készítő viszont arról mesél, hogy ha megvásárolják, hazaviszik és hűtőbe teszik, csupán fél óra kell hozzá, hogy beterítse jellegzetes aromájával az egész légteret. A világ legbüdösebbnek ítélt sajtjai között szerepel például a narancsos karimájú francia Vieux Boulogne, melynek fogyasztását betiltották a tömegközlekedési eszközökön. Még egy francia versenyző az Epoisses de Bourgogne, aminek ájerjét egy koszos borzhoz hasonlították. Érdekesség, hogy ez volt Bonaparte Napoleon favoritja. Ebből sem lehet csemegézni a buszon, metrón.
Németországból származik a Limbuger, melyet ugyanazzal a baktériummal készítenek, amitől a láb bebüdösödik. Ez elég beszédes.
