Körülbelül 11 éves lehettem, amikor először láttam a Holdhercegnő című filmet, aminek érdekessége, hogy Magyarországon forgatták és Csupó Gábor rendezte. Azonnal magával ragadott a világa, a hangulata. Azóta úgy 3-4 évente újra előveszem ezt a filmet, ha egy kis komfortra és otthonosságra vágyom. 17 éves lehettem, mikor rájöttem, hogy van belőle könyvadaptáció. Természetesen azonnal megkaparintottam.
A büszkeség és a gőg az igazi átok
Főszereplőnk Maria Merryweather, egy 13 éves kislány, aki árvaságra jutván Londonból Dél-Angliába költözik, unokabátyjához, az elvarázsolt Holdföldére. Sir Benjamin környezetében mindenki különleges valamiért, nem csak az emberek, de még az állatok is. Hamar kiderül azonban, hogy az idilli és szépséges környezet, a szerető szívű, kedves népek mellett ott van a fekete fenyőerdő, ahol gonosz emberek laknak, akik előszeretettel fosztogatnak Holdföldén.
Maria arra is ráébred, hogy mindennek okai a régmúlt időkbe nyúlnak vissza, mikor őse, Sir Wrolf, Edward király hős lovagja megkapta ezt a birtokot, és szemet vetett a szomszédos uraság földjeire is. A Merryweather-ök és a normann származású de Noir-ok azóta viszálykodnak. Ám jóslat szól arról, hogy csakis a minden nemzedékben felbukkanó Holdhercegnő hozhatja el a békét, feltéve, hogy le tudja küzdeni mindazon akadályokat, amik útjába kerülnek. Annyit elárulhatok: ebbe önmaga legyőzése is beletartozik.
Nincs történet kedvencek nélkül
Azért annyit el kell mondanom, hogy bár a de Noir klán vezetőjének fia, Robin gonosznak tűnhet az elején, nekem a történet során visszafordíthatatlanul és nevetségesen rövid idő alatt rabul ejtette a szívem, a nővére, Loveday pedig, akit a történet előrehaladtával egyre jobban megismerünk, az egyik kedvenc karakterem lett. Persze nem szabad megfeledkezni Miss Heliotrope-ról, aki a maga kaotikus személyiségével végigsegíti Maria útját, hogy igazi Holdhercegnő válhasson belőle.
