Minden jel arra utal, hogy a méz lehet a következő anyag, amelyből az újgenerációs chipek készülhetnek.
A Washington State University mérnöki és informatikai karának kutatómérnökei, Feng Zhao és Brandon Sueoka szilárd anyaggá változtatták a mézet, amelyet ezt követően két elektróda közé szorítottak, mégpedig az emberi szinapszisokhoz hasonló szerkezeti kialakítással.
Ezeket a képződményeket memrisztoroknak nevezték, és megállapították róluk, hogy az emberi neuronokhoz hasonlóan képesek tanulni, valamint rögzíteni és felfogni az információkat.
Az agyat utánozva a memrisztorok hatékonyabban tudnak dolgozni, neuromorfikus számítástechnikai mechanizmusok segítségével pedig feldolgozzák az adatokat. Mindez nem új keletű dolog, az IBM-nek és az Intelnek is már vannak olyan chipjei, amelyek ezt a struktúrát használják, így elképzelhető, hamarosan leválthatják a klasszikus, Neumann-féle architektúrát.
A méz nem romlik meg, ezenkívül nagyon alacsony a nedvességtartalma is, ezáltal a kórokozók nem tudnak benne megtelepedni és elszaporodni, ami azt jelenti, hogy a sűrített, tömör anyagból előállított számítógépes chipek rendkívül hosszú ideig stabilak és megbízhatóak tudnak maradni.
A neuromorfikus számítástechnika ezen megoldása azon túl, hogy jóval hűvösebb és hatékonyabb működésre képes, mint a hagyományos technológiák, a mézalapú számítógépes chipek egyszerűen vízben feloldva is ártalmatlaníthatók.
Ez a biológiailag lebomló megközelítés segítene csökkenteni az évről évre felhalmozódó 22 millió tonnányi – vagy akár annál is több – elektronikai hulladék mennyiségét, így nemcsak az informatikus társadalom, hanem a természet is fellélegezhetne.
