Az 1 TB-os iPhone 18 Pro Max papíron hatalmas tárhelyet kínál, ám egy friss teszt szerint ennek ára is lehet. A QLC technológiájú memória bizonyos körülmények között látványosan belassulhat – szélsőséges esetben az írási sebesség akár 1,1 MB/s-ra is zuhanhat.
Az Apple az új iPhone 18 Pro modelleknél a nagyobb kapacitású változatokban QLC-alapú NAND memóriát használ. Ennek komoly előnye, hogy kisebb fizikai helyen is nagyobb tárhelyet lehet kialakítani.
Vagyis egyszerűen fogalmazva: több adat fér el ugyanakkora helyen.
A probléma akkor kezdődik, amikor a telefonra hosszabb időn keresztül nagyon nagy mennyiségű adatot kell írni.
Egy friss teszt ugyanis azt mutatja, hogy ilyenkor az 1 TB-os iPhone 18 Pro Max tárhelyének sebessége jelentősen visszaeshet.
Mi az a QLC, és miért használja az Apple?
A NAND flash memória többféle technológiával készülhet. A QLC egy cellában négy bit adatot tárol, míg a TLC három bitet.
Ez elsőre nem tűnik nagy különbségnek, de a gyártás szempontjából komoly előnyt jelent: ugyanakkora fizikai területen több adat tárolható.
Ez teszi lehetővé a nagy kapacitású, például 1 TB-os tárhelyek kialakítását.
A kompromisszum viszont az, hogy a nagyobb adatsűrűség miatt bizonyos helyzetekben csökkenhet a memória teljesítménye.
És pontosan ezt vizsgálta a Bilibili platformon működő Homolab is.
Az 1 TB-os Pro Max és a 512 GB-os Pro csatája
A tesztben egy 1 TB-os, QLC-alapú iPhone 18 Pro Maxot hasonlítottak össze egy 512 GB-os, TLC-alapú iPhone 18 Próval.
A hétköznapi használathoz közelebb álló olvasási feladatoknál nem volt drámai különbség a két készülék között.
A vegyes terhelésű, alacsony késleltetésre épülő tesztben azonban már jelentős eltérés mutatkozott.
A QLC-s iPhone 18 Pro Max 8168 pontot, míg a TLC-s iPhone 18 Pro 11 285 pontot ért el. Ez nagyjából 38 százalékos különbséget jelent.
Nagyobb terhelés mellett az eltérés mérséklődött, de a TLC-s modell még ekkor is körülbelül 12 százalékos előnyt tartott.
A nagy fájloknál jön az igazi probléma
A legérdekesebb eredmények a tartós írási teszteknél jelentkeztek.
Az iPhone 18 Pro Max ugyanis nem egyből a lassabb QLC memóriára ír minden adatot. Először gyorsabb memóriaterületeket használ, amelyek egyfajta gyorsítótárként működnek.
Az első, SLC-alapú gyorsítótár akár 3000 MB/s sebességre is képes lehet.
Ezután egy másodlagos, TLC-alapú puffer veszi át a feladatot, amely a teszt szerint átlagosan körülbelül 578 MB/s sebességgel dolgozik.
Csakhogy ezek a gyorsítótárak nem végtelen méretűek.
Ha a felhasználó elég sok adatot ír folyamatosan a telefonra, előbb-utóbb elfogy a gyors pufferkapacitás. Ilyenkor a készüléknek közvetlenül a QLC NAND memóriára kell írnia.
És itt már drasztikusan visszaeshet a sebesség.
A tesztben az átlagos tartós írási sebesség 79,4 MB/s-ra csökkent, bizonyos helyzetekben pedig mindössze 25,6 MB/s volt.
Ez már egyáltalán nem nevezhető gyorsnak.
Olyan lassú lehet, mint egy olcsó memóriakártya?
A teszt eredményei alapján a QLC memória tartós terhelés alatt olyan sebességet is produkálhat, amely több olcsóbb microSD-kártya teljesítményéhez hasonlítható.
Fontos azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy az iPhone 18 Pro Max normál használat közben ilyen lassú lenne.
A problémát elsősorban az okozza, amikor nagyon nagy mennyiségű adatot kell folyamatosan a tárhelyre írni.
Ilyen lehet például egy hosszú, nagy felbontású videófelvétel, nagy fájlok másolása vagy egy jelentős méretű adatmentés visszaállítása.
Minél jobban megtelik, annál rosszabb lehet
A teszt egyik érdekes megállapítása, hogy a tárhely telítettsége is befolyásolja a teljesítményt.
Amikor a készülék tárhelye eléri a 60 százalékos kihasználtságot, az SLC gyorsítótár rendelkezésre álló mérete a teszt szerint 250 GB-ról mindössze 58 GB-ra csökken.
Ezzel párhuzamosan a másodlagos puffer sebessége is visszaesik, körülbelül 396 MB/s-ra.
A közvetlen QLC-írás pedig átlagosan mindössze 45 MB/s körül alakulhat.
A legmeglepőbb adat azonban ezután következik: bizonyos pillanatokban az írási sebesség akár 1,1 MB/s-ra is leeshetett.
Ez már valóban rendkívül lassú.
Akkor most lassú az 1 TB-os iPhone?
A hétköznapi használatban várhatóan nem ezt fogjuk tapasztalni.
Fontos ugyanis, hogy a Homolab tesztjei szintetikus benchmarkok, vagyis kifejezetten arra készültek, hogy nagy és tartós terhelés mellett megmutassák a tárhely viselkedését.
Webböngészésnél, üzenetküldésnél, játék közben vagy átlagos fotózásnál a felhasználó valószínűleg nem fogja észrevenni ezt a különbséget.
A telefon ráadásul éppen azért használ gyorsítótárakat, hogy a hétköznapi műveletek során a lehető legtöbb feladat gyorsan fusson.
A különbség inkább akkor válhat láthatóvá, amikor hosszú időn keresztül nagy mennyiségű adatot kell írni a készülékre.
A videózás lehet az egyik kényes pont
Az igazán nagy tárhelyigényű feladatok közé tartozhat például a 4K vagy a ProRes videózás.
Ilyenkor rövid idő alatt hatalmas mennyiségű adat kerül a telefon tárhelyére. Ugyanez történhet nagy fájlok másolásakor vagy egy nagy méretű biztonsági mentés visszaállításakor.
Ezekben az esetekben a gyorsítótárak gyorsan megtelhetnek, és a telefon kénytelen lehet a lassabb QLC memóriára támaszkodni.
Minél hosszabb ideig tart a nagy terhelés, annál nagyobb szerepet kaphat a háttérben lévő QLC memória valódi sebessége.
Nagyobb kapacitás, másfajta kompromisszum
A QLC használata tehát nem feltétlenül probléma az átlagos iPhone-felhasználó számára.
A technológia egyik legfontosabb előnye éppen az, hogy nagy kapacitású tárhelyet lehet vele kialakítani.
Az 1 TB-os tárhely pedig rengeteg helyet biztosít fényképekhez, videókhoz, alkalmazásokhoz és egyéb adatokhoz.
A Homolab tesztje azonban arra világít rá, hogy a nagyobb kapacitás nem minden esetben jelent nagyobb tartós írási teljesítményt is.
A telefon rövid ideig nagyon gyors lehet, de ha a gyorsítótárak megtelnek, egészen más sebességtartományba kerülhet.
Ez a legtöbb felhasználónál valószínűleg észrevétlen marad. Azok számára viszont, akik rendszeresen nagy fájlokkal, komoly videózással vagy nagy mennyiségű adat mozgatásával dolgoznak, már érdekes szempont lehet.
Vagyis az 1 TB-os iPhone 18 Pro Max esetében a nagy tárhelyért cserébe nem feltétlenül ugyanazt a tartós írási teljesítményt kapjuk, mint egy TLC-alapú modellnél.
Forrás: tom’s Hardware
Borító: fotoGen
