Április 26. és 28. között bárki számára megnyílik a lehetőség, hogy beoltassa magát. Az oltás egyetlen feltétele, hogy a jelentkező már előzetesen regisztrálva legyen. Mivel nálam ez adott volt, könnyedén és gördülékenyen néhány kattintás után hétfőre meg is kaptam a kiválasztott időpontot. Az úticél a Balassa János kórház oltópontja. A visszaigazoló levél tartalmazta az emeletre pontos helyszínt, időpontot, kérdés esetén elérhetőséget, valamint megjegyezte, milyen kitöltendő dokumentumokat kell magammal vinnem – úgy mint személyi igazolvány és TAJ kártya.
Egy (kis) ijedtség és félelem
Már csak egyetlen – feloldohatatlan – bökkenő akadt. Félek a tűtől. Ez így nem helyes, inkább rettegek. Egy varrodai látogatás felérne számomra egy valóságos lidércnyomással. Egy jó barátom legutóbb órákig győzködött, hogy a nála lévő gyorteszttel negyed óra alatt kiderülhet, voltam-e már fertőzött. A teszt ugyanis 99.8 százalékos hatékonyságú. Végül beadtam a derekam, jobban mondva a jobb kezem gyűrüs ujját. Úgy öt-tíz perc elteltével az először horrorisztikusnak gondolt apró tűszúrás után a kazettán két határozottan kivehető csík jelent meg. Eszerint voltam fertőzött és a szervezetem termel antitesteket, magyarán elviekben képes lenne védekezni egy újabb megbetegedés ellen. Elviekben ugyebár. De nem azért írom le ezeket a gondolatokat, hogy bárkit az oltás fontosságáról győzködjek – megteszik ezt helyettem mások, hanem azért, hogy szinte testközelből tudjátok követni, hogyan zajlik az oltás folyamata itt helyben, Szekszárdon.
Made in China
A foglalás óta volt időm higgadtan gondolkodni. Ugyan nem vagyok infektológus vagy bármiféle szakorvos, de megállapítottam, hogy a szervezetemben lévő ellenaynag miatt az első oltás utan szinte biztosan lesznek tüneteim: fejfájás, rossz közérzet, esetleg láz. Ezek mind a testem természetes válaszreakciói és csak azt mutatják, hogy jól reagál az immunrendszerem. Másfelől ismerőseimnek is beszámoltam arról, hogy hétfőre oltásra foglaltam időpontot. Volt aki megijedt és arra bíztatott, mondjam le, hátha a végén az oltások Maseratijának számító Pfizert is megkaphatom. De csak legyintettem. Most azt mégsem mondhattam, amit Walter Sobchak A nagy Lebowski vendéglős jelenetében, és nem is illett volna, elvégre az ember barátai, hozzátartózói csak azért mondják, amit, mert aggódnak érte. Egyébként banálisan egyszerű filozófiát fogalmaztam meg magamnak a kínai Sinopharm oltóanyagával kapcsolatban: a cipőmre „made in China” van írva, a rajtam lévő összes ruhadarab címkéjén is „Made in China” felirat szerepel, akkor a karomba kerülő oltás miért ne lehetne ugyanúgy „Made in China”. Racionális, átlátható, következetes gondolkodásmód, na ugye.
Oké, azért mégse hagyjatok egyedül
Most itt ülök és várom, hogy mi fog hamarosan történni. Tartsatok velem, egyet biztosan ígérhetek: a tűtől továbbra is nagyon fogok félni, viszont mindenről beszámolok és mellette legalább tudom, hogy lélekben vagy legalábbis gondolatban nem leszek egyedül.