A magyarázat egészen egyszerű és egy nagyszerű gondolat: ezek nem fürdőmedencék, sokkal inkább értékes és védett tavak, amik nem azért olyan tiszták és érintetlenek, hogy az ember tönkretegye őket, partjaik hamarabb erodálódjanak a kelleténél, megváltozzon a vizek kémhatása, ökoszisztémája. Endemikus (csak ott őshonos, elszigetelten tenyészik) fajok, sőt, jégkorszaki relikviák gyűjtőhelyei is ezek a tavak, szerencsés lenne megőrizni, nem pedig pusztulásra ítélni őket.
Nemzeti parkjaikba évente 3,5-4 millió látogató érkezik, az embertömeg kis hányada is negatívan befolyásolná a tavak létét, jövőjét. Eleve, olyan tavak esetében is káros naptejjel, dezodorral/kemikáliákkal bekenve fürdőzni, melyek „kevéssé sérülékenyek” vagy egyszerűen már az emberi jelenlét általánossá vált, a kultúránk része. Nem szerencsés állóvízbe, folyókba és tengerekbe behordani a vegyszereket a bőrön.
A múltban egyébként a Magas Tátra állóvizei, tengerszemei savasodásnak indultak, a nehézfémek és a nitrogén kibocsátás hatására, ám ez a tendencia javulást mutat, amit nem volna jó elrontani. Túrázzunk tehát, élvezzük a tavak szépségét, a víztükör épségét és semmiképp ne hágjuk át a szabályokat!
