Az utóbbi években számos kampány ösztönzi a magyar vásárlókat, hogy hazai termékeket vegyenek a külföldieket helyett. Ezeknek már láthatóan megvan a hatásuk, bár továbbra sem minden termékkategóriában keresik a magyar árucikkeket. Mitől függ, hogy figyelünk-e a származásra, és mennyit vagyunk hajlandóak fizetni a hazai gyártású termékekért?

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felmérése szerint a magyar vásárlók 82,12 százaléka figyel oda arra, hogy hazai élelmiszereket vásároljon, ebből 56,32 százalék mindig megnézi a származási helyet, míg 25,80 százalék csak bizonyos termékeknél tartja fontosnak. Főleg ezeknél keresik a magyar címkét:

  • húsfélék;
  • tojás;
  • feldolgozott húsipari termékek;
  • tej és tejtermékek;
  • gyümölcsök, zöldségek;

míg a gabonaalapú termékek csak a lista második felében szerepelnek, majd a konzervipari termékek, a szeszes italok, valamint az édességek következnek.

Azt is megvizsgálták, hogy mi motiválja azokat a fogyasztókat, akik ragaszkodnak a hazai eredethez.

A válaszok alapján a gabonaalapú és feldolgozott húsipari termékeknél a magyar munkahelyek megőrzése a cél, de sokan gondolják, hogy a magyar áru jobb ízű és minőségű, mint a külföldi, illetve vannak, akik környezetvédelmi szempontok alapján mérlegelnek.

Egyébként a nők, a 40 év felettiek és a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők értékelik az átlagnál jobban a magyar származású élelmiszeripari termékeket.

A kutatás szerint a magyar termékeket vásárlók az árat az utolsó szempontként említik, vagyis sokadrangú kérdés, hogy a hazai élelmiszerek ára kedvezőbb vagy sem. Persze ebben nagy eltérések lehetnek az egyes vásárlók között: valaki inkább az árra, más inkább a minőségre érzékeny, de az utóbbi években van egy széleskörű elmozdulás az ár-érték arány irányába, illetve az akcióknak továbbra is nagyon fontos szerepük van.

Az ár-érték arány előtérbe kerülése a saját márkás termékek népszerűségének fokozatos növekedésén is megfigyelhető. Korábban a saját márkás termékek a gazdaságosság – és egyben gyengébb minőség – szinonimái voltak, hiszen ezeket általában olcsóbban lehetett megvásárolni, mint a prémiumnak tekintett gyártói termékeket. Ez ma már egyáltalán nem így van, bár a saját márka ára általában továbbra is kedvezőbb.