Volt egy időszak, amikor egyszerűen mindenhol szembejött velem ez a könyv. Instagramon, moly.hu-n rengeteg képet láttam, rengeteget beszéltek Carlos Ruiz Zafonról. Általában figyelmen kívül hagyom a véleményeket és kizárólag a fülszöveg alapján döntök, de most egyszerűen úgy éreztem, muszáj elolvasnom ezt a művét.
A történet
A történet szerint a Carver család a háború elől a városból egy faluba költözik az Atlanti-óceán partjára. Egy olyan házba, melynek tulajdonosa elvesztette gyermekét, később pedig a férjét is. Az új otthonukban különös dolgok történnek, kezdve egy furcsa macskával, melyet a legkisebb gyermek, Irina fogadott be már a költözésük első napján. Az új háziállat mintha mindenhol ott lenne, és szemmel tartaná a család tagjait. A legbizarrabb mégis egy szoborpark nem messze a háztól, melyet Max talál meg. A park nagyon fura szobrokkal és jelekkel van tele, melyek a fiút arra sarkallják, hogy a régi tulajdonosok otthagyott dolgai között kutasson a rejtély megoldásához. Időközben Max és a nővére összebarátkoznak egy Roland nevű fiúval, aki még több titok hoz az életükbe. A három barát összefog és próbál mindenre magyarázatot találni.
Váratlan események
Nagyon olvasmányos és magával ragadó volt a könyv. Könnyedén áramlott a történet, miközben tele volt bonyodalmakkal, rejtélyekkel, valamint olyan váratlan eseményekkel, amik a mű elolvasása után is velünk maradnak. Mindezt egy kísérteties hangulattal megfűszerezve. Rendkívül tetszettek ezek a bizonyos váratlan események, mert miközben olvastam az elbeszélést, arra gondoltam, hogy igen, kell bele egy kis borzongás, de úgysem fog továbbmenni az író, csak egy kicsit ijesztget, végül pedig olyan történt, hogy az teljesen ledöbbentett.
Kinek ajánlom?
Olyanoknak ajánlom a könyvet, akik egy titkokkal teli történetbe szeretnének elmenekülni.
Kép: moobius.hu
