Szerinted csak biztonsági kérdés, vagy már kémkedés az okosóra a gyereken?

Van az a szülőtípus, akinek rendszerint egy gyermeke van, tehát nem adatott meg neki az, hogy a másodiknál egy kicsit lelazul, így igazából sokkal magasabb szinten van jelen az aggódás. 
Neki az okosóra egy olyan technikai vívmány, amit ki kell használni, hogy a gyerek még nagyobb biztonságban legyen. Ő egészen biztosan nem érzi kémkedésnek, inkább jóleső nyugalommal tölti el, hogy ránéz a telefonjára, és imádott gyermeke ott van, ahol lennie kell! 
Persze az más kérdés, hogy az óvodás gyerek, akit hoznak-visznek, és ha nem velünk van, akkor az oviban, ami ugye zárt kapuk mögötti nevelést takar, akkor vajon hol lenne, ha nem ott, ahol hagytuk?

A másik tábor szerint (bevallom én is közéjük tartozom), az okosóra és a nyomkövetés igenis durván behatol a gyerek személyiségi jogaiba, a személyes szabadságába és az életterébe.
A nyomkövetéssel elvesszük a gyerekektől azt a minimális szabadságot, amit a szülők felügyelete nélküli időben kapnak, másrészt úgy érezhetik, hogy nem bíznak bennük a szülők, ami szintén elég ramaty érzés lehet. Mi a szülő fő célja ezzel? Nem azt szeretnénk mindannyian, hogy a gyerekeink önálló felnőtt emberré váljanak? Ez pedig ott kezdődik, hogy bizalmat szavazunk nekik, megtanítjuk őket arra, hogyan működjenek nélkülünk már gyerekkorukban.
Sokak szerint ezek a nyomkövetős okosórák az orwelli »a Nagy Testvér figyel téged« érzést közvetítik. Másrészt a túlbiztosítást kedvelők arra is gondolhatnak, hogy ez akár fordítva is elsülhet, ugyanis a hackerek könnyen hozzáférnek, akár még a gyereknek is tudnak üzenni az órán keresztül, hát, én ettől jobban félnék, mint attól, hogy elveszik valahol az iskola és az otthon között a gyerekem!

Beszéld meg a gyerekkel!

A gyermekpszichológusok szerint néha helyénvaló lehet a technológia használata a gyermek tevékenységének és tartózkodási helyének megfigyelésére, például egy koncerten vagy bevásárlóközpontban, ahol aggódunk, hogy elveszíthetjük a gyermeket. Nem az okosórákat kell tehát teljes mértékben elutasítani, vagy a nyomkövetést leállítani, hanem meg kell tanulni ezt is jól használni. A szakember szerint ugyanis nem a nyomkövetéssel van a gond, hanem a kommunikáció hiányával, ami a gyerek-szülő közti bizalom sérüléséhez vezethet.
A bizalomvesztés megelőzéséhez vannak technikák, tanácsok, amiket ha megfogadunk, nem lesz gond!:

•    Mondjuk el a gyereknek, hogy az okosórát vagy az alkalmazást arra is használjuk, hogy ellenőrizni tudjuk a helyzetüket.

•    Használjuk kevesebbet a nyomkövetést, ha látjuk, hogy megbízható a gyerek.

•    A nyomkövetők nem helyettesíthetik a biztonságos családi környezetet.

•    Beszéljünk a gyerekkel a visszaélésekről, hackerekről és az okoseszközök veszélyeiről.

A pszichológus arra is figyelmeztet, hogy a gyermekek fejlődését negatívan befolyásolhatja a túl szoros megfigyelés: „Szerintem hibás az a gondolat, hogy a technológia segítségével mindentől megvédhetjük őket, mert ezzel valójában azt érhetjük el, hogy nem tanítjuk meg a gyerekeket arra, hogy saját maguknak is legyen ellenőrző rendszerük. Szülőként az a fő cél, hogy segítsük a gyerekeket felnőtté válni, és megtanítsuk őket arra, hogy saját döntéseket hozzanak, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért, és megbízhatóak legyenek.”