Egy igen sokoldalú vendéget mutatott be dr. Tóth Csaba Attila, a Léleképítő házigazdája a sorozat legutóbbi állomásán. Koncz Gábor vett részt ugyanis az előadáson, aki nemcsak egy Kossuth- és Jászai Mari-díjas, valamint Madách-díjas színész, rendező, hanem egy legendás személyiség is.

Koncz Gábor több, mint hatvan éve szórakoztatja a közönséget művészetével. Most életbölcsességeit és tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel úgy, hogy belefonta őket saját történeteibe.

Visszatért oda, ahol minden elkezdődött

Több alkalommal is visszatekintett a Mezőkeresztesen töltött gyermekkorára, majd arra az időszakra, amikor tizennégy évesen ámulva nézte a miskolci színházban azokat a darabokat, melyekben Szirtes Ádám vagy Galambos Erzsébet játszott. Ezen a ponton már nem is volt kérdés, hogy Koncz Gábor a színművészeti pályát választja.

Életet is mentett

Számos legendával játszhatott együtt a színpadon, köztük Agárdy Gáborral, akiének még az életét is megmentette. A Vaskapunál ugyanis kihúzta az örvénylő Dunából. Köszönetképpen egy gyönyörű ikont kapott a festőként is tehetséget mutató, de úszni nem tudó kollégájától.

Miután elszavalta Sajó Sándor: Magyarnak lenni… című versét, a vastaps után így zárta mondandóját: – Mindig csak azt szerettem volna elérni, hogy valami nyomot hagyjak magam után. Azt hiszem, talán ez sikerült.

 

 

Kép: life.hu