Láttál már vulkáni üledékbe ültetett szőlőt? Mi sem, úgyhogy egészen elképedtünk ezen a nem e világi látványon. A szikár, vulkáni eredetű tájban már a 18. századtól léteznek szőlőültetvények; a helyi szőlőművelés titka pedig a geria, azaz a vulkáni kavics rétegeibe ásott, kúp alakú lyuk, melynek közepébe ültetik a szőlőtőkéket.
A lyukak szélén holdsarló alakban sziklafalakat alakítanak ki, mellyel a szél ellen óvják a szőlőt.
A kráterekben a szőlő mellett még gyümölcsfákat, például fügét is termesztenek, de kérdés nélkül a szőlő a legfontosabb.
Egészen hihetetlen, de a szőlőt sohasem öntözik: a melegebb vulkáni talaj miatt annyi pára csapódik le a levegőből, amely kielégíti a szőlő vízigényét.
A szőlőket számos pincészet műveli meg és nemzetközi díjas borokat készítenek belőlük, ezek közül a leghíresebb a malváziaszőlőből készült testes, nehéz, mennyei fehérbor.
