Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

A Leányrablás Budapesten az Ambrózy báró esetei sorozat első kötete.
Amikor öt évvel ezelőtt először a kezemben tartottam ezt a könyvet, nagyon féltem nekikezdeni. Bevallom, egy kissé előítéletes voltam a történettel kapcsolatban, mert hát a történelem nem volt a szívem csücske, ez pedig egy erősen töri vonzatú könyv. Ehhez hozzátartozik, hogy sosem olvastam még Böszörményi Gyulától, ami bevallom, nagy hiba. Félve kezdtem neki tehát a könyvnek, de hatalmas kellemes csalódásban volt részem. A Leányrablás Budapesten csodálatos!

Spoilerek nélkül

A történet a milleniumi ünnepségeken kezdődik, ahol egy vidéki lány, Hangay Emma eltűnik. Elrabolják. Pár évvel később az édesapja és a húga, Mili levelet kap a halottnak hitt lánytól. Mili a nyomokat követve elindul a fővárosba, hogy kiderítse, mi történt Emmával és hazavigye Marosvásárhelyre. A baj azonban őt sem kerüli el és így ismerkedik össze Ambrózy Richárd báróval és édesanyjával. A fiatal férfi egyfajta Sherlock Holmes szerepet vállalt magára és egy nagyszerű detektívvé avanzsált. A rendőrségnek már nem egy ügyére derített fényt. Most Emma esetét próbálja kinyomozni.
A könyv két szálon fut, Emma, illetve Mili nézőpontjából játszódnak a történtek.
Richárd hideg szigorúságához tökéletesen passzol a 17 éves Mili bohókás és locsifecsi természete. Egyébként az Ambrózy báró esetei sorozat első kötete (csakúgy mint a második és harmadik) szinte romantikus száltól mentes. A románcot csak az látja a két főszereplő közé, aki tényleg nagyon látni akarja, nekem ennek ellenére mindig is egyértelmű volt, hogy ők majd valamikor a jövőben egy pár lesznek.
A fiatal báró elenite ódzkodik a gondolattól, hogy egy nő legyen a detektív tanonca, de Mili nem éppen arról híres, hogy feladná, amit annyira akar. A történet során Richárd kitanítja a lányt a nyomozás minden fortéjára és közben hihetetlen kalandokba keverednek.
A könyv fantasztikusságát hangsúlyozza a tény, hogy Böszörményi Gyula fáradtságot és időt nem kímélve kutatott az 1890-1900-as évek Magyarországáról, a kultúráról, az akkor benne élő emberekről, a divatról és mindenről, amire a mű kitér.
Nem szabad megfeledkeznünk a mellékszereplőkről, akik mindig a legjobb időpontban érkeznek főszereplőink életébe. Agáta mamától elkezdve, Tarján Vilin át, egészen Tóniig mindenki a szívemhez nőtt.

Hatalmas kedvenc lett

Az Ambrózy báró esetei sorozatnak hét főkötete és két mellékkötete van, de hamarosan kijön a nyolcadik könyv.
Hatalmas kedvencem lett mind a könyv, mind a sorozat. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a krimiket, az ifjúsági regényeket, az 1980-1900-as években játszódó könyveket. Az sem utolsó szempont, hogy a könyv 2019-ben érettségi tétel lett. (Legalábbis a mi tételeink között ott volt.)

Azért kiemelném, hogy miután kiolvastam a Leányrablás Budapestent, anyukámat is rávettem, hogy kezdje el, ő pedig alig bírta letenni. A következő könyveknél már konkrét háború dúlt köztünk, hogy ki olvassa elsőként. Így hát bátran állíthatom, hogy nem csak az én, de a családom kedvence is lett.

És a végére néhány idézet:

– Uram, ön engem ostoba csitrinek néz, ami természetesen szíve joga – mondtam. – Csakhogy engem jelenleg fikarcnyit sem érdekelnek a maga úri kaszinóban felszedett, ostoba előítéletei!

– Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!

– Mihamarabb érek haza, annál elébb zárhatom ajtómon kívülre ezt a megszomorodott világot.

– Látom, a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.
A fiatalember bambán bámult vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta a tényt, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el.

Kép: cultura.hu